AZ UTOLS² HUMANISTA *

 

(review on: E. H. Gombrich: A Preference for the Primitive. Episodes in the History of Western Taste and Art. Phaidon, 324 old.)

 

(reviewed by Clifford Geertz)

 

 

Amikor Ernst Gombrich, korunk leg¸nnepeltebb mšvÈszett–rtÈnÈsze tavaly kilencvenkÈt Èves kor·ban meghalt, ™gy tšnt, mintha nem csup·n egy egyÈni Èletp·lya, hanem a gondolkod·s Ès az ÈrzÈkenysÈg egy egÈsz szellemi mozgalma is vÈget Èrt volna. UtolsÛ tagja volt egy nagy k–zÈp- eurÛpai b–lcsÈsz nemzedÈknek, amely annak az ·lomnak a valÛra v·lt·s·ra t–rekedett, amelyet elÙsz–r Jacob Burckhardt fogalmazott meg az 1860-as Èvekben: a Kulturwissenschaft legyen a nyugati magas kult™ra ·tfogÛ, "tudom·nyos" vizsg·lata, ami meg is vÈdheti azt a modern barb·rs·g rettenetes leegyszeršsÌtÙitÙl. T–bbsÈgÈben NÈmetorsz·gbÛl Ès Ausztri·bÛl a harmincas Èvek vÈgÈn, a negyvenes Èvek elejÈn Nagy-Britanni·ba, illetve az Egyes¸lt ¡llamokba menek¸lt tudÛsok ñ Ernst Robert Curtius, Erich Auerbach Ès Leo Spitzer az irodalomt–rtÈnetben, Ernst Cassirer, Karl Popper Ès Paul Oskar Kristeller a filozÛfi·ban, Erwin Panofsky Ès vele egy¸tt Gombrich is a mšvÈszett–rtÈnetben ñ tekintÈlyes, szinoptikus, magabiztos Ès d–bbenetes mšveltsÈgen alapulÛ mšvek sor·t tettÈk le az asztalra. A fasiszta katasztrÛfa ut·n vissza akart·k hÛdÌtani az eurÛpai tudom·nyoss·g –r–ksÈgÈt, hogy ™jra meggy–kereztessÈk a h·bor™ ut·ni ñ az Ù szem¸kben ñ sekÈlyes Ès cÈl nÈlk¸li vil·gban. Curtius, aki nem hagyta el Bonnt, hanem a borzalmak k–zepette csendben Ìrta tov·bb a k–zÈpkori latin irodalomrÛl 1928-ban megkezdett Ès 1948-ban befejezett, monument·lis Ès hajthatatlan mšvÈt, az elÙszÛban ezt ™gy fogalmazta meg, hogy az mindny·juk jelmondata lehetett volna: "Ez a k–nyv nem Èri be a tudom·nyos cÈlokkal, a nyugati civiliz·ciÛ fenntart·s·Èrt Èrzett aggodalomrÛl is tan™skodik."1

 

Abban, hogy Gombrich is rÈszt vett a kultur·lis helyre·llÌt·s eme rendkÌv¸li v·llalkoz·s·ban, d–ntÙ szerepet j·tszott egy k¸l–n–s, besorolhatatlan k–nyvt·r Ès kutatÛk–zpont, mely a harmincas Èvekben HamburgbÛl teljes egÈszÈben ·tk–lt–z–tt Londonba: a Warburg IntÈzet. AlapÌtÛja a Warburg bank·rcsal·dbÛl sz·rmazÛ, napjainkra m·r csaknem mitikus alak, Aby Warburg volt, Burckhardt k–vetÙje, kÈnyszeres bibliofil, aki hol "t–rtÈneti lÈlektannak" vagy "stÌluslÈlektannak" nevezte kutat·sait, hol pedig a "kult™ra tudom·ny·rÛl" Ès "az antikvit·s tov·bbÈlÈsÈrÙl" beszÈlt. Az intÈzet a nÈmet anyanyelvš b–lcsÈszek sokas·g·nak lett otthona, akik megszakÌtott p·ly·jukat angolsz·sz k–rnyezetben prÛb·lt·k folytatni vagy ™jrakezdeni: voltak k–zt¸k filolÛgusok, rÈgÈszek, ikonolÛgusok, az epigrafika Ès a stilisztika mšvelÙi, etnolÛgusok, pszichoanalitikusok, mitogr·fusok, levÈlt·rosok, tudom·ny-, mšvÈszet-, vall·s- Ès filozÛfiat–rtÈnÈszek csak™gy, mint sz–vegÈrtelmezÙk Ès retorikusok. Gombrich, aki huszonhat Èvesen, az Anschlusst egy lÈpÈssel megelÙzve hagyta el BÈcset, Warburg Ìr·sos hagyatÈk·nak gondozÛjakÈnt lett az intÈzet munkat·rsa 1936-ban. Šlete vÈgÈig kitartott mellette, hossz™ ideig az intÈzet igazgatÛja is volt. "EgÈszen ™j k–rnyezetben tal·ltam magamat ñ vallotta –tven Èvvel kÈsÙbb egy k–tetlen beszÈlgetÈs sor·n, felidÈzve a hirtelen v·lt·st, a meg·llapodott Ès a diszciplÌnahat·rokat ÙrzÙ egyetemi rendszerbÙl ·tker¸lve az ezoterikus tÈm·kat (a Mediciek mšp·rtol·sa, a neoplatonizmus tov·bbÈlÈse, Vasari-kutat·s, asztrolÛgia stb.) kutatÛk forgatag·ba, ami a Warburg IntÈzetet jellemezte. ñ Senki sem tudta igaz·n, mit is csin·lunk Ès miÈrt... Nem mšvÈszett–rtÈneti intÈzet, soha nem is volt."2

 

Minthogy "a Warburg" nem mšvÈszett–rtÈneti intÈzet volt, ez Ûhatatlanul Ûhatatlanul azzal is j·rt, hogy a meglehetÙsen hagyom·nyos kÈpzettsÈgš, k¸l–n–sen az ornamentika tipolÛgi·j·ban j·rtas Gombrichnak is ·t kellett alakulnia valami m·ss·, vagy valami m·ss· is, nem lehetett csak mšvÈszett–rtÈnÈsz. Saj·t bevall·sa szerint k¸l–n–sebben nem Èrdekelte sem mšÈrtÈs Ès az ikonogr·fia, sem mškritika vagy az esztÈtika; tov·bb· mÈlysÈgesen ellenezte az akkoriban t–bbnyire marxiz·lÛ mšvÈszetszociolÛgi·t Ès mindennemš hegeli·nus mormog·st holmi "vil·gnÈzetrÙl", "korszellemrÙl" vagy "az abszol™t szellem kiteljesedÈsÈrÙl". Šs indulatosan szakÌtott "azon emberek bšv–s k–rÈvel, akik azt kÈrdezgetik: ªUgye tudja, hogy ez a kÈp h·rom hÈt m™lva aukciÛra ker¸l a Christieís-nÈl? ÷n szerint mennyiÈrt fog elkelni?´ Mindezek helyett egymaga v·gott bele annak kidolgoz·s·ba, amit a "mšvÈszi ·br·zol·s magyar·zÛ tudom·ny·nak" nevezett:

 

"A magam ter¸letÈt azzal jel–ltem ki, hogy engem nemcsak az a mšvÈszett–rtÈnet Èrdekel, amit [rendszerint] tanÌtanak, hanem valami m·s is. A k¸l–nbsÈg abban van, hogy Èn magyar·zatokat keresek. A magyar·zatok a termÈszettudom·nyok vil·g·ba tartoznak: hogyan magyar·zzunk megegy esemÈnyt? Žgy gondoltam, hogy Èrdemes volna az ·br·zol·s fejlÙdÈsÈnek bizonyos aspektusait [Ö], amelyeket A mšvÈszet t–rtÈnetÈ ben ªa l·t·s Ès a tud·s´ hagyom·nyos –sszef¸ggÈsÈben t·rgyaltam, kort·rs pszicholÛgia –sszef¸ggÈsÈben vizsg·lni. [Ö] Ezt a tÈm·t a magyar·zat ÈrdekÈben v·lasztottam [Ö] Ez azt is jelentette, hogy sohasem lett belÙlem igazi mšvÈszett–rtÈnÈsz. [Ö] Mindig is a magyar·zat ·ltal·nosabb tÌpusai Èrdekeltek, amelyek bizonyos rokons·got teremtenek a termÈszettudom·nyokkal. A tudom·ny magyar·zatot keres. A t–rtÈnetÌr·s feljegyzi az egyes esemÈnyeket, a tudom·ny viszont magyar·zatukat igyekszik megadni, amikor egy ·ltal·nos szab·lyszeršsÈgre vonatkoztatja Ùket.3

Gombrich e programba merÈszen, hirtelen Ès v·ratlanul v·gott bele 1956-ban, amikor Ù tartotta a rangos Mellon KÈpzÙmšvÈszeti ElÙad·sokat a washingtoni National Galleryben A l·thatÛ vil·g Ès a mšvÈszet nyelve ·ltal·nos cÌmmel. Itt fejtette ki ñ a kÈpzÙmšvÈszetek mimetikus felfog·s·val szemben ñ az azÛta szÈles k–rben "konstruktivistakÈnt" ismert megk–zelÌtÈs elveit.4 Hat·rozottan kijelentette: "Egyetlen mšvÈsz sem tudja ªazt festeni, amit l·t´." Csak annyit tehet, de ezt meg is teszi, hogy kiakn·zza a kÈpalkot·shoz, az ÈrzÈki ill™ziÛteremtÈshez az adott helyen vagy az adott idÙben rendelkezÈsre ·llÛ eszk–z–ket." "A vil·g sohasem l·tszik egÈszen olyannak, mint egy kÈp, egy kÈp viszont l·tszhat olyannak, mint a vil·g."

 

A fordÌtott mimÈzisnek ez a tÈtele (Oscar Wilde mondotta: "Mindaddig nem volt k–d Londonban, mÌg Whistler meg nem festette") azonban sokkal –sszetettebb Ès sokrÈtšbb eredmÈny, mint amilyennek elsÙ pillant·sra tšnhet. A mšvÈszet t–rtÈnete Gombrich elbeszÈlÈsÈben nem a korszakok Ès mestermšvek diadalmenete, nem a szellem halad·sa, hanem a technikai tal·lm·nyok Ès lÈlektani felfedezÈsek hossz™, nem eltervezett sora. A tal·lm·nyok k–zÈ tartozik a perspektÌva, az impasto vagy a r–vid¸lÈs; a felfedezÈsek k–zÈ a Gestalt- ÈszlelÈs, a nagys·gkonstancia Ès a szÌn terjeszkedÙ hat·sa ñ csupa konkrÈt Ès t·volrÛl sem nyilv·nvalÛ dolog, amire nem volt k–nnyš r·j–nni. A t–rtÈnelem elÙtti idÙk vad·szainak a barlang fal·ra karcolt b–lÈnyÈtÙl s az egym·st metszÙ k–r–kbÙl ·llÛ, Ìves fark™ Ès h·romsz–g f¸lš macskagyermekrajz·tÛl Constable Wivenhoe Parkj·nak "termÈszetfilozÛfiai kÌsÈrletkÈnt" megfestett felhÙin, sziv·rv·ny·n Ès ·rnyas mezÙin ·t van Goghig, aki a lila falak, a v–r–s padlÛ Ès a z–ld ajtÛk ¸tk–ztetÈsÈvel festette meg az Šjszakai k·vÈh·zat, azt a helyet, "amibe bele lehet Ùr¸lni" ("a szÌneknek kell vinni¸k az egÈszet" ñ Ìrta TheÛnak), mind annak az illuzionisztikus festÈszetnek a fejlÙdÈsÈhez tartozik, amelyÈrt Gombrich rajong. LÈnyegÈben mindig elÙsz–r alkotj·k meg a kÈpet, Ès csak ezut·n igazÌtj·k hozz· a kifejezÈs sz·ndÈk·hoz. ElÙsz–r ki kell tal·lni egy nyelvet, csak azt·n lehet vele mondaniÖ sugallaniÖ vitatniÖ megmutatni valamit. "A megalkot·s ñ mondja Gombrich utÛbb hÌressÈ v·lt jelmondata ñ megelÙzi a hozz·illesztÈst."

 

Ezen alapvetÙ elgondol·s birtok·ban szinte minden egyÈb is a helyÈre ker¸l. A stÌlusok, norm·k Ès kÈpzÙmšvÈszeti ÌzlÈsk·nonok egym·sut·nja a prÛbañszerencse, a sÈm·val valÛ kÌsÈrletezÈst k–vetÙ javÌt·sok folyamat·ban bontakozik ki mintegy kÈpi problÈmamegold·skÈnt nagyj·bÛl ™gy, ahogyan Gombrich bar·tja Ès mentora, Karl Popper filozÛfus a termÈszettudom·nyos kutat·st Ìrta le.5 A mšvÈszet a mšvÈszetre ÈpÌt; az ·rtatlan szem cÈlba vesz Ès pallÈrozÛdik, fokozatosan felt·rul l·tszatok hatalma; az ·br·zol·s nyelve ñ "kriptogrammok a v·sznon" kifejezÈs am™gy meglepÙ mÛdon ChurchilltÙl ered) ñ mÛdosul Ès kiterjed. A h·romdimenziÛs test szabad elfordul·sa a g–r–g falfestmÈny sÌkj·ban "a tÈr meghÛdÌt·sa" (aminek jelentÙsÈge Gombrich szerint a rep¸lÈs feltal·l·s·Èhoz foghatÛ), a puha fÛkusz™ emberi l·t·s kivetÌtÈse Rembrandt kÈpein, D¸rer kÌsÈrletezÈse negatÌv alakzatokkal vagy EscherÈ lehetetlen form·kkal, a szinesztÈtikus szÌneffektusok impresszionista vizsg·lata Ès a tÈr megszakÌt·s·nak kubista kutat·sa ñ mind-mind grafikai ·br·zol·si kÈpessÈg¸nk kumulatÌv, b·r ir·ny nÈlk¸li n–vekedÈsÈnek egyegy epizÛdja. Ebben is a termÈszettudom·nyokhoz, sÙt ·ltal·ban a civiliz·ciÛs halad·shoz hasonlÌt: alkalmazkodÛ, ingatag, k–nnyen megszakadÛ Ès k–nnyen eltÈr¸lÙ t·ntorg·s elÙre vil·g v·ltozatosabb felfog·sa Ès sz·munkra tartogatott lehetÙsÈgei felÈ.

 

Van azonban egy nyugtalanÌtÛ Ès nehezen megmagyar·zhatÛ b–kkenÙ a megalkot·snak Ès hozz·igazÌt·snak, a mšvÈszeti kÈszsÈg folytonos evol™ciÛj·nak ebben az Èp¸letes t–rtÈnetÈben: az ÌzlÈs v·ltakoz·sa nemritk·n Èpp az ellenkezÙ ir·nyba tart, amikor a nyersesÈg, az esetlensÈg, az Ìzetlen, az ÈdeskÈs, a brut·lis, a dekadens, a cs·bos, a naiv, a regresszÌv, a befejezetlen, az egyszerš, az erÙszakos, az egzotikus, a k–z–nsÈges Ès az idÈtlen ñ egy Gombrich sz·m·ra s™lyos, a jelentÈsek sokas·g·t hordozÛ szÛval ñ a "primitÌv" vonzza. PrimitÌv mindaz, ami "szembefordul az uralkodÛ ·ramlattal [a mšvÈszeti t–rekvÈsek terÈn]"; "viszolyg·s pontosan attÛl a t–kÈlytÙl, amire, mint mondani szok·s, a mšvÈszet t–rekszik". Az archaikus, a t–rzsi, a nÈpi, a kommersz, Fra Angelico, a dÛr oszlopfÙ, az art officiel, a Guernica, a giccs, a limon·dÈ, a japanizmus, a dada, a graffiti, a kÈpregÈny, a rep¸lÙtÈri mšvÈszet, a joruba ·larcok, a b·lv·nyszobrok a Kikl·dokrÛl, a g–r–g terrakott·k ñ szerinte ezek mind valamikÈpp a primitÌv jegyÈt viselik. Nemk¸l–nben az attikai ÈkesszÛl·s, Constantinus diadalÌve, a gyerekek Ès az Ùr¸ltek festmÈnyei Ès az olyasfajta ·lnaivok, mint Klee, Dubuffet, Gauguin vagy Thurber. Cicero, aki tal·n elsÙkÈnt vette Èszre Ès vonta kÈrdÙre a mesterkÈletlensÈg divatj·t, azt mondotta, hogy akkor is ÈrtÈkelhetj¸k Thuk¸didÈsz nyers stÌlus·t, ha nem kÌv·nunk ™gy Ìrni, mint Ù: "H·t mifÈle fon·k ÌzlÈs szorult az emberekbe, hogy, noha megÌzleltÈk m·r a gabon·t, mÈg mindig makkon Èlnek?" (A szÛnok 9. K·rp·ty Csilla ford.)

 

M·rpedig szemmel l·thatÛlag ez a helyzet. Gombrichot aggasztja is, hogy az emberek ñ alkotÛk Ès befogadÛk, sÙt mÈg a gyanakv·ssal –vezett gyšjtÙk Ès mšÈrtÙk is ñ, ha v·laszthatnak, akkor gyakran, t™ls·gosan is gyakran a fejletlenebb, kevÈsbÈ kifinomult Ès szab·lyos, a t–kÈletlenebb mellett d–ntenek; hogy a "primitÌveket" nem puszt·n Èrdekesnek tartj·k, de kifejezetten Ès tevÙlegesen elÙnyben rÈszesÌtik. Ez az aggodalom mintegy konkrÈt t·rgy nÈlk¸li, diff™z szorong·skÈnt gyakorlatilag egÈsz munk·ss·g·t ·thatja, elvonulni nem akarÛ Ès egyre s–tÈtedÙ felhÙkÈnt borul f–lÈje. 1953-ban a Brit Pszichoanalitikus T·rsas·gban tartott elÙad·sa "a kubista j·tszm·t" ™gy jellemezte, mint "a nagy t–rÈs-z™z·st", "a lepottyant Humpty-Dumpty ·br·zol·s·nak mšvÈszetÈt", amelyben a mšvÈsz "regresszÌv form·kba –nti mindazt az agressziÛt Ès durvas·got, ami felgy¸lemlett benne". 1970-ben "A primitivizmus Ès mšvÈszeti ÈrtÈke" t·rgyban folytatott r·diÛbeszÈlgetÈs (BBC) sor·n pedig kijelentette, hogy Roy Lichtenstein, a pop art kÈpviselÙje "olyan erÙtÈr csapd·j·ba ker¸lt, amelybÙl nem volt m·s ki™t, mint a b·rdolatlan t–megek ·ltal kedvelt [elnagyolt Ès leegyszeršsÌtett] kÈpvil·g elfogad·sa".

 

1979-ben A halad·s eszmÈi Ès hat·suk a mšvÈszetre cÌmmel a Cooper Union ElÙad·sok keretÈben mint a "v·ltoz·s esztelen kultusz·nak hegeli·nus alvaj·rÛit" mutatta be Courbet-t, Delacroix-t, GÍrome-ot Ès Manet-t ñ nagy vonalakban a "korai modernizmust". MindvÈgig ™jra meg ™jra ÌgÈretet tett, hogy k–vetkezetes, rendszeres Ès sz·ndÈka szerint vÈgÈrvÈnyes mšben fogja feldolgozni A primitivizmus v·laszt·sa tÈm·j·t. Žgy tšnik, k–zvetlen¸l a hal·la elÙtt kÈsz¸lt el vele ñ legal·bbis ezt sejteti ennek az Ûri·sk–nyvnek a szaggatott Ès –sszevissza form·ja, mely ™gy van megszerkesztve, mint valami album vagy lexikon, Ès a "mšvÈszeten" messze t™l kalandoz a filozÛfia, a retorika Ès az eszmet–rtÈnet ter¸letÈn is. Bajos eld–nteni, valÛban kÈsz van-e ez a most m·r hal·la ut·n kiadott mš, mely valahol a megk–nnyebb¸lÈs Ès a rezign·ciÛ k–z–tt lebegve foglalja –ssze egy Èlet munk·j·t:

 

"EnnÈlfogva az, amit az olvasÛk most a kez¸kben tartanak, nem m·s, mint kor·bbi mšveim mondandÛj·nak ismÈtelt –sszefoglal·sa, egyszersmind kÌsÈrlet arra, hogy a tov·bbi fejezetek sor·n megindokoljam, miÈrt CicerÛt v·lasztottam kiindulÛpontul. L·tni fogj·k, hogy a tÈma t–bb mint negyven Èven kereszt¸l foglalkoztatott, s ebben az idÙszakban m·sok is szem¸gyre vettÈk a primitivizmus problÈm·j·t. Csak abban remÈnykedhetem, hogy e versenyben is van mÈg mit mondanom." A problÈma persze ink·bb az, hogy tal·n t™l sok is a mondandÛ. MielÙtt belebonyolÛdna oly t·gan meghat·rozott t·rgy·ba, elÙsz–r is tiszt·znia kell, mifÈle form·kat –lthet a "primitivizmus" ñ vagyis mindaz, ami m·s, mint a "rÈgi mesterek", mint Raffaello Ès Michelangelo, D¸rer Ès Rembrandt, Vel·zquez Ès Constable, vagy az Avignoni kisasszonyokat megelÙzÙen Picasso. A primitÌv kategÛri·j·ba kategÛri·j·ba egyar·nt belefÈrnek Bouguereau Ès Bonnencontre mutatÛs Ès ÈdeskÈs, fÈlig pornogr·f mšvei, Raffaello Ès Botticelli "t–r–kmÈzes" traveszti·i, David vagy Cato szigor™, hangs™lyosan fÈrfias egyszeršsÈge, Mondrian vagy a delphi ApollÛk, nem is szÛlva a preraffaelit·krÛl, a lourdes-i Madonn·rÛl, Saul SteinbergrÙl Ès egy olmÈk fejrÙl. Egy ilyen lista nyilv·n felveti a hasonlÛs·gok Ès k¸l–nbsÈgek komoly kÈrdÈsÈt, hogy vÈg¸l is mi k–t –ssze ilyen eredeti mšvÈszeket Ès mšveket. A k–nyv zaklatott Ès kÈtÈrtelmš z·rÛfejezetÈben maga a szerzÙ is felteszi a kÈrdÈst: "PrimitÌv... primitÌv ñ de milyen Èrtelemben?"

 

IsmÈt pszicholÛgiai ÈrtelmezÈst v·laszt: a "primitivizmus" magatart·s, gondolkod·smÛd, hajlam, vonzalom ñ valami belsÙ. Nem, vagy legal·bbis elsÙdlegesen semmikÈppen sem mšvÈszi vagy egyÈb sz·ndÈk dolga. Sem Thuk¸didÈsz, sem Fra Angelico, sem az olmÈk kÙfaragÛ vagy a delphoi szobrok ismeretlen mestere nem tartotta mag·t primitÌvnek. M·sok tekintettÈk Ùket annak ñ kÈsÙbb Ès m·shol ñ, Ès dicsÈrtÈk vagy becsmÈreltÈk Ùket olyan indokokkal, melyek felt·r·sra Ès magyar·zatra szorulnak. S ez egy·ltal·n nem egyszeršen a mšvÈszi ¸gyessÈgnek, kifinomults·gnak Ès a kidolgozotts·gnak (avagy hi·nyuknak) a kÈrdÈse. Se David, se az Avignoni kisasszonyok ut·ni Picasso, se Steinberg ("nincs mÈg egy mai mšvÈsz, aki... n·la t–bbet tudna arrÛl, mi az ·br·zol·s"), se Manet nem mondhatÛ idÈtlennek, tudatlannak vagy ¸gyetlennek. Azzal fordulnak szembe, amit elfogadottnak, ¸resnek, b·tortalannak, ¸nnepÈlyesnek, tetszelgÙnek ñ a stÌlus kopott hÌvs·gainak ñ tartanak. Ez, mint mondani szoktuk, ÌzlÈs dolga: a makk v·laszt·sa, noha gabona is van.

 

Ak·r vitathatÛ az "ÌzlÈs", ak·r nem, Gombrich Èppoly kevÈssÈ relativista, mint Cicero, mert azt gondolja, igenis vitathatÛ. Szerinte merÙ bl–ff vagy provok·ciÛ sok minden, ami manaps·g "mšvÈszetkÈnt" ·ll elÙtt¸nk (Duchamp piszo·rja, a merde díartiste cÌmmel ki·llÌtott ¸r¸lÈkkonzerv, az elmebetegek bizarr munk·i). Akinek Disney elef·ntja jobban tetszik RembrandtÈn·l, a bourges-i ¸vegablakok a chartres-iakn·l (ami hasonlÛ jellegš k¸l–nbsÈg), az egyszeršen tÈved. De, szemben az alkot·s Ès hozz·igazÌt·s sor·n alakulÛ mšvÈszi technika Ès kifejezÙerÙ evol™ciÛj·val, legyen szÛ az Ùsember rajz·rÛl vagy a megvil·gÌt·srÛl Caravaggio kÈpein, az ÌzlÈs lÈnyegÈnÈl fogva Ès megker¸lhetetlen¸l szubjektÌv jelensÈg: szemÈlyes, emocion·lis, mor·lisan ÌtÈlkezÙ Ès Èppoly v·ltozÈkony, mint a hangulat vagy a politikai vÈlemÈny. Az elmÈben lakozik, nem a t·rgyban. RÈsze "a nÈzÙ hozz·j·rul·s·nak": "Amit ªa primitÌv v·laszt·s·nak´ nevezek, azt a modern piackutat·s terminolÛgi·j·val valÛszÌnšleg a fogyasztÛi v·laszt·shoz soroln·k. A mšvÈszet fogyasztÛja, a mšbar·t elÙnyben rÈszesÌti az egyik stÌlust vagy mšvÈszeti form·t a t–bbivel szemben. It·liai ™tj·n az ™gynevezett primitÌveket keresi fel, Ès elfordul a kÈsÙbbi korok alkot·saitÛl."

 

MÈgis, mi magyar·zza "a primitÌv v·laszt·s·nak" lehetsÈges ir·nyait, pÈld·ul a hieratikus, az egzotikus, a naiv, a vad, a nÈpi vissza-visszatÈrÙ divatj·t? Tudva, hogy Raffaello, "a festÙk fejedelme" mire volt kÈpes modell·l·sban, csoport- Ès szÌnkompozÌciÛban, miÈrt tÈrt vissza a viktori·nus ÌzlÈs Fra Angelico sÌkszerš Ès testetlen vil·g·hoz? Hogyan j–hetett lÈtre Brancusi minimalista, t–mbbe z·rt CsÛkja mesterÈnek, Rodinnek azonos cÌmš, bonyolult Ès te·tr·lis kompozÌciÛja ut·n? Hogy j–het Ingres ut·n Manet? Šs Manet ut·n Picasso? Šs Picasso ut·n Pollock? Vajon a giccset Ès a kÈpregÈnyt felmagasztosÌtÛ Lichtensteinnel elÈrkezt¸nk a vÈgpontra, vagy mÈg ennÈl is t–bb v·r r·nk?

 

A "kort·rs", "absztrakt", "modern", vagy manaps·g (b·r nem haszn·lja a szÛt) "posztmodern" esetek nyomasztj·k Gombrichot igaz·n, s fokozz·k aggodalm·t, hogy mifÈle hat·st gyakorol a "primitivizmus" a "civiliz·ciÛra". A lomha lÈptekkel elÙrehaladÛ, hossz™ t–rtÈnet PlatÛnnak, ArisztotelÈsznek Ès a t–bbi antik szerzÙnek a mestersÈgekhez k–tÙdÙ mimÈzis-elvÈtÙl a k–zÈpkor "merev" ·br·zol·sain Ès a manierista torzÌt·sokon ·t a napÛleoni pÛzokig Ès a romantikus szentimentalizmusig (a neogÛtik·nak egy, VicÛnak kÈt, a francia forradalomnak fÈl oldalt szentel) puszta elÙj·tÈka annak, ami m·r a Kultur j–vÙjÈt Ès a Wissenschaft halad·s·t egyar·nt s™lyosan fenyegeti: "az az ÌzlÈsv·ltoz·s, amely cs™cspontj·t az Èn Èletemben Èrte el [Ö], a XX. sz·zad primitivizmus·nak [reakciÛja] az –nuralom fegyelmÈre, amit a civiliz·ciÛ megk–vetel." A m™lt sz·zadig ñ az Ù sz·zad·ig ñ a "regressziÛ cs·bÌt·s·t", a kÈszsÈg Ès technika sz·ndÈkos mellÙzÈsÈt kellÙkÈpp kord·ban tartott·k, sÙt alkalmankÈnt korl·tozott, de kÈtsÈgtelen¸l termÈkeny mÛdon Èltek is vele a szatÌra vagy a karikat™ra ter¸letÈn. AzÛta viszont m·r k–zel j·runk ahhoz, hogy a mindeddig elfojtottak t–megesen visszatÈrve, ·tvegyÈk az uralmat a mšvÈszet egÈsze felett:

 

"ªSzabadulj meg az ¸gyessÈgedtÙl, mindattÛl, amit valaha tanult·l ´ [...] Hogarth Ès Baudelaire ¸zenetÈt kÈtsÈgkÌv¸l meghallotta a XX. sz·zad, Ès senki sem Èrtette jobban, mint Pablo Picasso, akinek Èletmšve [Ö] e tekintetben paradigmatikus [Ö] Egy gyermekrajz-ki·llÌt·son Ìgy szÛlt t·rsaihoz: ªGyerekkoromban ™gy rajzoltam, mint Raffaello. AzÛta csak azon igyekszem, hogy ™gy rajzoljak, mint ezek a gyerekek.´ [Ö] RemÈlem, nem belemagyar·z·s, ha azt mondom, hogy Picasso megprÛb·lt visszatÈrni az elemi primitÌv adotts·gokhoz [itt a Guernica·td–f–tt lov·rÛl Ìr, mint "amit ak·r egy napilap rajzolÛja is megcsin·lhatott volna"], mert tolakodÛnak Èrezte a saj·t mšvÈszi ¸gyessÈgÈt." ValÛj·ban Picasso a prÛbakÙ: leolvashatÛ rÛla minden jegy, minden ™jabb lÈpÈs. Nagy festÙ (a modernek k–z¸l az egyetlen, tal·n van Gogh kivÈtelÈvel, akit Gombrich ñ hasonlÛ fenntart·sokkal ñ mÈg hajlandÛ befogadni eme szškre szabott kategÛri·ba): "Az elsÙ vil·gh·bor™t megelÙzÙ zaklatott Èvekben elhajÌtotta mindazt a szakmai ¸gyessÈget Ès kifinomults·got, ami ™gynevezett kÈk korszaka mestermšveit ·thatotta", hogy mag·t az avantg·rd kÌsÈrletek ideges rendbont·s·nak ·tadva, az egÈsz kort mag·val r·ntsa. A lehetÙ legnagyobb k–vetkezetessÈggel emelte ·t a nyugati magas mšvÈszetbe a szÛ szerint Èrtett "primitÌvet", a t–rzsi maszkokat Ès a t–rzsi b·lv·nyszobrokat. SzÛ sincs arrÛl, hogy ñ mint William Rubin fejtegette a hÌres Primitivizmus a huszadik sz·zadi mšvÈszetben cÌmš, 1984-es ki·llÌt·s katalÛgus·ban melynek megrendezÈse Rubin jutalomj·tÈka volt a New York-i Museum of Modern Artban) ñ "Picasso ªfogalmis·gra´ t–rekedett volna, amikor [az Avignoni kisasszonyokon] az egyik prostitu·lt arc·t egy t–rzsi maszk mint·j·ra alakÌtotta ·t". Amit Rubin puszta "eltolÛd·snak" vÈl, jÛllehet alapvetÙnek, az Gombrich szemÈben "nem egy evol™ciÛ, hanem egy radik·lis l·zad·s eredmÈnye: mÈlyrehatÛ forradalom, mely arra rendeltetett, hogy megv·ltoztassa azt a ment·lis be·llÌtÛd·st, amelybÙl a mšvÈszetet ÈszleltÈk". A fokozatos v·ltoz·sok hossz™ t–rtÈnete vÈg¸l minÙsÈgi v·ltoz·shoz vezetett: "A ªprimitÌv´ eszmÈje a mšvÈszetben avagy a civiliz·ciÛban azÛta egyre problematikusabb a [XX.] sz·zad sz·m·ra, mivel elveszÌtett¸k a saj·t kult™r·nk felsÙbbrendšsÈgÈbe vetett hit¸nket."

 

S itt vÈgre elÈrkezt¸nk a dolog velejÈhez. A "primitÌv v·laszt·sa" nem visszatÈrÈs a kor·bbi, egyszeršbb "mentalit·sform·khoz". Ak·rcsak Franz Boas amerikai antropolÛgus 1907-ben megjelent klasszikus mšve, A primitÌv mšvÈszet (Primitive Art) Ûta a t–rzsi mšvÈszet szinte mindegyik komoly kutatÛja, Gombrich sem l·tja ÈrtelmÈt azoknak a prÛb·lkoz·soknak, amelyek a k¸l–nfÈle alapokon lÈtrej–tt kultur·lis megnyilv·nul·sokat egy elÙrehaladÛ sorba rendezik, vagy azoknak az elkÈpzelÈseknek, amelyek abbÛl indulnak ki, hogy a t–rzsi nÈpek gy–keresen m·skÈnt gondolkoznak, l·tnak Ès Èreznek, mint mi. A "primitÌv" sem nem kezdetleges fok az egyetemes t–rtÈnelemben, sem nem gyermeki fok az egyÈn fejlÙdÈsÈben. Nincs analÛgia a gyermeki, az Ùr¸lt, a t–rzsi Ès ak–z–tt, "amit ªmodern´ mšvÈszetnek" nevez¸nk. TeljessÈggel k¸l–nb–zÙ mentalit·sokat kÈpviselnek, Ès a modern mšvÈszet ñ b·rmennyit merÌtsen is belÙl¸k ihletet Ès eszk–z–ket keresve ñ m·skÈppen "primitÌv": "A primitÌv kÈpm·sok kÈszÌtÙit nem szabad az emberi faj primitÌv fajt·ihoz tartozÛkÈnt jellemezn¸nk [ÖDe] ha egy kÈpet ªprimitÌv-nek´ mondunk, azzal mindaddig nincs semmi baj, amÌg mag·t a mšvÈszt nem mondjuk annak."

 

A nyugati civiliz·ciÛn bel¸l, amely Gombrichnak ñ ak·rcsak a t–bbi "warburgosnak" ñ a fÈltÙ gond, szeretet Ès aggÛd·s igazi t·rgya, a "primitivizmus" a civiliz·ciÛ autoimmun reakciÛja saj·t vÌvm·nyaira. Erre vezethetÙ vissza A primitÌv v·laszt·s·nak megannyi bizonytalanul lekicsinylÙ fordulata: "a regressziÛ cs·bÌt·sa", "az –nuralom fegyelme, amit a civiliz·ciÛ megk–vetel", "tolakodÛ ¸gyessÈg", "a saj·t kult™r·nk felsÙbbrendšsÈgÈbe vetett hit¸nk elvesztÈse", "tudatos lemond·s a technik·rÛl", "a kifinomults·g fÈlrehajÌt·sa" vagy "a viszolyg·s a t–kÈlytÙl, amire, mint mondani szok·s, a mšvÈszet t–rekszik". T–rtÈnelm¸nk sor·n minden¸tt elÙfordult ñ Ès a modern idÙkben m·r a kritikus pontig fokozÛdik ñ egyfajta termÈszetes visszavonul·s a technikai halad·stÛl, a kidolgozotts·gtÛl, a kifinomults·gtÛl, a kiegyens™lyozotts·gtÛl Ès a formai eleganci·tÛl, hogy ·tadja mag·t mindannak, ami egyszerš Ès sematikus.

 

Ak·rcsak a fizikai tÈrben, a kÈpalkot·sban is ÈrvÈnyes¸l "a gravit·ciÛ t–rvÈnye" ñ mondja Gombrich ñ, ami ellene szeg¸l a dolgok aktÌv mozg·s·nak. "A gravit·ciÛs vonz·s hat·sa", az –sszetett visszavezetÈse az egyszeršre a modern mšvÈszetben ugyan™gy, mint az antik vagy k–zÈpkori mšvÈszetben "sosem hagyhatÛ sz·mÌt·son kÌv¸l":

 

"Tekintettel arra, hogy igen kevÈs ÈrvÈnyesnek mondhatÛ pszicholÛgiai t–rvÈny van, ez [a nehÈzkedÈs t–rvÈnye a kÈpalkot·sban] ÈrdeklÙdÈsre tarthat sz·mot. H·t nem ez igazolja, miÈrt beszÈlhet¸nk az olyan kÈpek struktur·lis von·sairÛl, amelyeket jogunk van ªprimitÌvnek´ leÌrni?"

 

Hogy negyvenÈvnyi munka Ès gondolkod·s e tÈm·n Ès a zavar okainak elt–kÈlt, kifog·stalanul tudÛs vizsg·lata vizsg·lata vÈg¸l ennyire gy–nge, semmire se jÛ k–vetkeztetÈsre jusson egy "h·zi kÈszÌtÈsš" pszicholÛgi·bÛl merÌtett, a parÛdia hat·r·t s™rolÛ "t–rvÈny" form·j·ban (az ÛpiumtÛl elalszunk, mert altatÛ ereje van, a v·llalkozÛ kedv az agresszÌv –szt–nbÙl fakad stb.), az persze nagyon szomor™. Az ember ™gy Èrzi, cs™ny·n r·szedtÈk ezzel a mor·lis ÌtÈletre alapozott, szegÈnyes szcientizmussal. De tanuls·gos is. Ha manaps·g a civiliz·ciÛ Ès a barb·rs·g Èles ellentÈtbe ·llÌt·sa ismÈt sz·jrÛl sz·jra j·r a kultur·lis Ès politikai vit·kban, ha a legk¸l–nb–zÙbb k–zszereplÙk prÛb·lj·k tudom·sunkra hozni, mi alkotja e kettÙ hat·r·t, Ès az hol h™zÛdik, akkor jÛ, ha Èszben tartjuk, mennyire kÈtsÈges is ez az egÈsz ArielñKalib·n-elj·r·s. B·rmi legyen is a "primitivizmus", semmikÈpp se fedezz¸k fel benne saj·t fÈlelmeink kÈpÈt.

 

 

CLIFFORD GEERTZ

FordÌtotta: SzÈphelyi F. Gy–rgy

 

____________

 

    Clifford Geertz: The Last Humanist. The New York Review of Books, 2002. szeptember 26., 6ñ10. old.

1     Ernst Robert Curtius: Europ”ische Literatur und lateinisches Mittelalter (1948), angolul: European Literature in the Latin Middle Ages. Routledge and Kegan Paul, London, 1953. A t–bbi szerzÙtÙl l·sd t–bbek k–z–tt: Erich Auerbach: Mimesis. Dargestellte Wirklichkeit in der abendl”ndischen Literatur. A. Francke AG Verlag, Bern, 1946. Magyarul: ford. Kardos P., Gondolat, Bp., 1985. Leo Spitzer: Linguistics and Literary History: Essays in Stylistics. Princeton University Press 1948., Ernst Cassirer: Essay on Man: An Introduction to the Philosophy of Human Culture. Yale University Press, 1944. Karl Popper: The Open Society and Its Enemies. Routledge, 1945. Magyarul: ford. Sz·ri P., Balassi, Bp., È. n. (2001), Paul O. Kristeller: Renaissance Concepts of Man. Harper and Row, 1972. Erwin Panofsky: Meaning in the Visual Arts. Doubleday 1955. Az utÛbbi k–tet tanulm·nyainak nagy rÈsze magyarul: A jelentÈs a vizu·lis mšvÈszetekben. Szerk. Beke L., ford. TellÈr Gy. Gondolat, Bp., 1984. ñ Jacob Burckhardt: Die Cultur der Renaissance in Italien. Leipzig, 1860. Magyarul elÙsz–r B·nÛczi JÛzsef fordÌt·s·ban, Bp., 1867.

2     H. Gombrich: An Autobiographical Sketch, in Richard Woodfield (ed.): The Essential Gombrich. Phaidon, 1966. 21ñ36. old. WarburgrÛl Ès k–vetÙirÙl ·ltal·noss·gban l. Felix Gilbert: From Art History to the History of Civilization: Aby Warburg. In: History: Choice and Commitment. Belknap Press/Harvard University Press, 1977. 423ñ439. old., mely eredetileg Gombrich Warburg-monogr·fi·j·nak ( Aby Warburg: An Intellectual Biography. Warburg Institute, London, 1970) recenziÛjakÈnt ÌrÛdott. Warburg 1929-ben halt meg. (Warburg magyarul: Pog·ny-antik jÛsl·s Luther kor·bÛl. Ford. Adamik L., RadnÛti S. elÙtanulm·ny·val. Helikon, h. n., È. n. (Bp., 1986); MnÈmosynÈ. Aby M. Warburg v·logatott tanulm·nyai. Szerk. SzÈphelyi F. Gy., ford. Adamik L., HajnÛczy G., SzÈphelyi F. Gy. Balassi ñMagyar KÈpzÙmšvÈszeti FÙiskola, Bp., 1995.)

3     An Autobiographical Sketch ., 33ñ34. old., kurziv·l·s az eredetiben. "Nem nÈzem le [ezeket] az embereket. [...] Legjobb bar·taim k–z–tt is vannak mšÈrtÙk." K–zvetlen¸l a h·bor™ ut·n a sz¸ksÈg kÈnyszerÈnek engedelmeskedve nÈh·ny hÈt alatt Ìrta meg (vagy ink·bb dikt·lta le) megrendelÈsre azÛta is legnÈpszeršbb mšvÈt, A mšvÈszet t–rtÈnetÈt ( The Story of Art. Phaidon, 1950). T–bb mint negyven kiad·st Èrt meg, Ès h™sz nyelvre fordÌtott·k le. [Magyar kiad·sa: Gondolat, Bp., 1974.] Ez kissÈ zavarta is (" Warburg IntÈzetben senkit sem Èrdekelt ez a k–nyv, nem hiszem, hogy k–z¸l¸k b·rki olvasta volna"), kÈsÙbbi mšveiben ritk·n utalt r·, s akkor is csak k–zvetve. Meg kell mondanunk, a festmÈnyekrÙl Ès ki·llÌt·sokrÛl Ìrott k–nyvei Ès cikkei arrÛl tan™skodnak, hogy mester volt a mšvÈszett–rtÈnetnek pontosan azon a ter¸letein, amelyekrÙl azt ·llÌtotta, kÌv¸l esnek fÙ ÈrdeklÙdÈsi k–rÈn.

4     Az elÙad·sok ·tdolgozott Ès kibÙvÌtett sz–vege az Art and Illusion: A Study in the Psychology of Pictorial Representation. Princeton University Press, 1960. [Magyarul: MšvÈszet Ès ill™ziÛ. A kÈpi ·br·zol·s pszicholÛgi·ja. Ford. SzabÛ ¡rp·d. Gondolat, Bp., 1972.]

5     PoppertÙl, akinek megk–zelÌtÈsmÛdj·t rendszerint "kritikai realizmusnak" vagy "evol™ciÛs episztemolÛgi·nak" nevezik, l·sd Conjectures and Refutations: The Growth of Scientific Knowledge.Basic Books, 1962.

 

 


Az utolsÛ humanista, in: BUKSZ. Budapesti K–nyvszemle (Budapest/HUN: Budapesti K–nyvszemle BUKSZ), vol. 14 no. 4 (2002), pp. 400-404.


 

online source: http://buksz.c3.hu/0204/09mi_a_palya.pdf

 


Using this text is also subject to the general HyperGeertz-Copyright-regulations based on Austrian copyright-law (2001), which - in short - allow a personal, nonprofit & educational (all must apply) use of material stored in data bases, including a restricted redistribution of such material, if this is also for nonprofit purposes and restricted to the scientific community (both must apply), and if full and accurate attribution to the author, original source and date of publication, web location(s) or originating list(s) is given ("fair-use-restriction"). Any other use transgressing this restriction is subject to a direct agreement between a subsequent user and the holder of the original copyright(s) as indicated by the source(s). HyperGeertz@WorldCatalogue cannot be held responsible for any neglection of these regulations and will impose such a responsibility on any unlawful user.

Each copy of any part of a  transmission of a HyperGeertz-Text must therefore contain this same copyright notice as it appears on the screen or printed page of such transmission, including any specific copyright notice as  indicated above by the original copyright holder and/ or the previous online source(s).