Clifford Geertz

Városok (Pare és Sefrou)

Képzeljük el, hogy négy évtizeden át időről időre bekapcsolódunk két vidéki város - egy isten háta mögötti, délkelet-ázsiai kisváros meg egy észak-afrikai előőrs és kereszteződési csomópont - történéseibe; hát egészen biztos, hogy szívesen nyilatkozunk arról, hogyan is változtak meg arrafelé a dolgok. Szembe lehet állítani, milyen volt akkor és milyen most, azelőtt és azután, leírni, milyen is volt az élet akkoriban, és milyen lett azóta. Lehet írni egy elbeszélést, egy történetet, hogyan vezetett egyik dolog a másikhoz, az meg egy harmadikhoz: „és aztán – és aztán”. Ki lehet találni mutatókat, le lehet írni trendeket: nagyobb individualizmus, kevesebb vallásosság, növekvő jómód, hanyatló erkölcsök. Lehet emlékiratot írni, visszatekintve a múltra a jelen fényében, megküzdve az élmények felidézésével. Fel lehet vázolni szakaszokat – tradicionális, modern, posztmodern; feudalizmus, kolonializmus, függetlenség –, és posztulálni egy mozgásirányt: az elhaló állam, a vasketrec. Le lehet írni az intézmények átalakulását, a változó struktúrákat: a család, a piac, a közszolgálat, az iskola. Fel lehet építeni egy egész modellt, kitalálni egy folyamatot, előállni egy elmélettel. Lehet grafikonokat is rajzolni.

A probléma csak az, hogy több dolog változott meg, és összefüggéstelenebbül, mint ahogy az ember elsőre gondolná. A két város persze megváltozott, sok tekintetben csak a felületen, néhány tekintetben a mélyben is. De maga az antropológus sem kevésbé. És a diszciplína is, amelyen belül az antropológus tevékenykedik, a szellemi légkör, amelyen belül ez a diszciplína működik, és az erkölcsi alapok, amelyeken nyugszik. Megváltoztak a két várost magukban foglaló országok, és a két országot magában foglaló nemzetközi világ. Megváltozott majdnem mindenkinek a felfogása arról, hogy mit várhat az élettől. Hérakleitosz ez a köbön, sőt. Ha minden változik, a legkisebb, közvetlen dologtól egészen a hatalmas és elvont dolgokig – a kutatás tárgya, az azt közvetlenül körülvevő világ, és a szélesebb világ mindkettő körül –, úgy látszik, nincs egyetlen olyan hely sem, ahol az ember megvethetné a lábát, és megítélhetné, mi változott meg és hogyan.

A hérakleitoszi kép valójában hamis, de legalábbis félrevezető. Az idő, ez a fajta idő, részben személyes, részben hivatásszerű, részben politikai, részben (bármit jelentsen is ez) filozófiai, nem úgy folyik, mint valami hatalmas folyó, magába fogadva minden mellékfolyóját, és valami végső tenger vagy vízesés felé tartva, hanem kisebb és nagyobb áramlatokban csavarokkal, kanyarokkal, időnként kereszteződve, együtt rohanva egy darabig, majd újra elválva. És nem is halad rövidebb és hosszabb ciklusokban és tartamokban, egymásra torlódva bonyolult hullámokban, amelyeket elemeire bonthatna egy összhangzás-elemző. Nem a történelemmel állunk szemben, nem is egy életrajzzal, hanem történetek kuszaságával, életrajzok szövevényével. Van ebben valamiféle rend, de ez egy szélroham vagy egy bazár rendje, nincs benne semmi mérhető. Szükségképpen meg kell tehát elégedni örvényekkel, konfluxokkal, egybefolyásokkal, átmeneti kapcsolatokkal; összegyűlő és eloszló felhőkkel. Nincs egy általános történet, amit el lehetne mondani, egy átfogó kép, amit adni lehetne. Vagy ha van, nem egy, bizonyosan nem egy, amelyik besétál a dolgok közepébe, mint Fabrice Waterloo-nál, nincs abban a helyzetben, hogy ilyet konstruáljon sem az adott időben, sem később. Amit megkonstruálhatunk, ha feljegyzéseket készítünk, és megéljük, csupán utólagosan okos beszámolók látszólag megtörténő dolgok egymással való összefüggéséről: darabokból összeállított mozaikok, a tények után.

Ha ezt a puszta megfigyelést tesszük azzal kapcsolatban, hogy valójában mi történik olyankor, amikor valaki megpróbál „valami értelmeset kihozni” valamiből, amit olyan válogatott anyagokból ismer, amelyekkel akkor találkozott, amikor a közös világ esetleges, alkalmi drámáit próbálta kitapogatni, akkor óhatatlanul jó néhány nyugtalanító kérdés tolul fel bennünk. Mi lett az objektivitással? Mi biztosít minket arról, hogy jól értjük a dolgokat? Mivé lett a tudomány? Lehet azonban, hogy minden megértés (sőt, ha az agy disztributív, "megfordított" modelljei helyesek, a tudat mint olyan is) egyszerűen ebbe az irányba viszi az életet. Átevickélni a puszta történéseken, és aztán kitalálni valami beszámolót arról, hogy hogyan függenek össze egymással, ebből áll a tudás és ennek illúziója. A beszámolót hozzáférhető fogalmakból, kéznél levő kulturális eszköztárból tákoljuk össze. De mint minden eszköztárat, ezt is úgy tesszük hozzá a feladathoz, hozzáadott, nem kivont érték. Ha objektivitásra, helyességre és tudományra tartunk igényt, ezt nem azzal kapjuk, hogy úgy teszünk, mintha az őket ki- vagy tönkretevő erőfeszítésektől függetlenül volnának adva.

Az tehát, hogy megformáljam beszámolómat a változásról városaimban, a szakmámban, a világomban és bennem magamban, nem cselekményessé alakított elbeszélést kíván meg, méricskéléseket, reminiszcenciákat vagy strukturális előrehaladást, és bizonyosan nem grafikonokat, bár ezeknek is megvan a maguk haszna (mint a modelleknek és a teóriáknak), hiszen keretet adnak és témákat határoznak meg. Azt igényli, hogy megmutassuk, a sajátos események és egyedi alkalmak, egy találkozás itt, valami fejlődés ott, hogyan szövődnek össze a tények változatos sokaságával és az értelmezések egész halmazával, hogy fogalmat adjon arról, hogyan alakultak, hogyan alakulnak, és hogyan alakulhatnak ezentúl a dolgok. A mítosz, mint Northrop Frye mondta, azt hiszem, nem arról szól, hogy mi történt, hanem hogy mi történik. A tudomány, a társadalomtudomány legalábbis, nagyjából ugyanilyen, leszámítva, hogy szilárdabb alapokra és józanabb gondolkodásra tart igényt, és olykor bizonyos szenvtelenségre törekszik.

***

A Pare nevű délkelet-ázsiai, indonéziai városban, a hatalmas Brantes folyó alföldjén, Kelet-Közép-Jáván fekvő településen 1952-ben jártam először. Alig két évvel azután, hogy a Holland Királyság megadta az önállóságot öt évi szórványos, meg-megszakadozó harc után az Indonéz Köztársaságnak. Harvardi diákok egy csoportjával érkeztem, akiket azért küldtek, hogy feltárják ezt az immár senkinek a tulajdonát nem képező világot az amerikai tudomány számára. Tízen voltunk későbbi feleségemmel együtt, hajóval érkeztünk Dzsakartába három heti hajózás után Rotterdamból (Gibraltár, Szuez, Colombo, Szingapúr, amely nevek azóta rég elveszített romantikával voltak átitatva) egy nappal az új állam történetében először megkísérelt államcsíny után. Tankok voltak az utcákon, és a főváros politikai szalonjait híresztelések, remények, meghiúsult remények és új összeesküvésekről szőtt elképzelések élénkítették.

Az észak-afrikai, marokkói Sefrouba, a Közép-Atlasz lábánál Feztől 30 kilométerre délre fekvő településre 1963-ban mentem azzal az elképzeléssel, hogy esetleg belefogok ott egy újfajta közös kutatásba. (Addigra már a chicagói egyetemen voltam docens, én irányítottam a diákokat, ahogy annak idején engem irányítottak.) Úgy hat évvel volt ez az után, hogy véget ért a Francia Protektorátus, és V. Mohamed, a karizmatikus hős király, aki visszatért a franciák által rákényszerített madagaszkári száműzetéséből, hogy a nemzeti mozgalom élére álljon, és elvezesse népét a függetlenséghez, váratlanul meghalt egy jelentéktelennek tetsző orrműtét következtében. A fiát, a 32 éves II. Hasszánt, a kemény fából faragott katonát, aki versenyautós playboy hírében állt, a marokkói Hal herceget, épp akkor emelték trónra. Az általános fájdalom szenvedélyes kitörései közepette, amelyeknek puszta megnyilvánulása is ijesztő volt, Rabat politikai kávéházai – amelyek hangulatukkal nagyjából egy olyan antropológiai kongresszusra emlékeztettek, amelyről éppen akkor jöttem el Nagy-Britanniából – tele voltak gyanakvó sustorgással az öreg király haláláról, kétségekkel azt illetően, hogy az új király képes-e megtartani a hatalmát, és spekulációkkal arról, hogy ki teszi őt elsőként próbára.

Egy ilyenfajta színrelépés, ahol úgy látszik, hogy minden igazán döntő fontosságú dolog tegnap történt vagy holnap fog történni, azt a kényelmetlen érzést kelti az emberben, hogy túl későn jött és túl korán érkezett, és ettől az érzéstől sosem tudtam szabadulni. Paréban vagy Sefrouban 1952-ben, 1958-ban, 1963-ban, 1964-ben, 1966-ban, 1969-ben, 1971-ben, 1972-ben, 1976-ban vagy 1986-ban mindig úgy tűnt, hogy nem a megfelelő időben vagyok ott, hanem két megfelelő idő közti átmeneti időben, amikor valamiféle felfordulásból éppen kievickéltek, és a másik vetette előre árnyékát. A változás, úgy látszik, nem valamiféle parádé, amelyet figyelni lehet, miközben zajlik.

(Az oázis varázsa – olajligetek és karavánszerájok – régi, fallal körülvett város és új lakónegyedek – rendezettség és kuszaság – klasszikus medina marokkói stílusban)

Sefrou a 60-as évek elején, amikor már ezer éves is lehetett, még mindig rendkívülinek számított még Marokkóban is, ahol minden olyan, mintha kalciumfényben rajzolták volna meg. Ha az ember Fez felől közeledett a városhoz, ami akkor 30 km távolságra volt, mára ez már csak 20 km, enyhe emelkedőn kelve át északról, az ember ugyanazzal a látvánnyal találta magát szemben, ami az olyan régebbi kalandvágyókat is lenyűgözte, mint Leo Africanus a 16. században, Foucauld atya a 19. században, Edith Wharton az első világháború idején – akik hirtelen szembetalálták magukat azzal, amit egyikük (Foucauld) úgy nevezett, hogy „az oázis varázsa”, másikuk (Wharton) úgy írt le, mint „fallal körülvett erős kis város kihívóan az Atlasznak szegeződő bástyákkal”. A város, az oázis, a hegyek, egyik a másiktól övezve krétafehér, olajzöld, kőbarna, és mindegyiket olyan éles határvonal választja el a másiktól, mintha tollvonással rajzolták volna meg, az elénk táruló kép szinte a szándékos elrendezettség hatását kelti. A táj és a település egyaránt megtervezettnek látszik.

Az első benyomás, amikor az ember megpróbál leereszkedni a város testébe – egy külföldinek mindenesetre – a tisztaság, egyensúly és megkomponáltság e hatásának folyamatos felbomlása volt (legalábbis így tűnt egy jó ideig, ami alatt elég kellemetlenül éreztem magam). Sem a lakosság, 1961-ben talán 20 ezer lakos, sem a hely elrendezése nem volt semmiképpen sem egyszerű és homogén. Berberek, arabok, zsidók, kereskedők, előkelőségek, törzsbeliek, kézművesek, még néhány francia telepes is, tanárok, tisztviselők járkáltak a szűk utcákon, a széles átjárókon, a burjánzó bazárokban. A város egy része útvesztő volt, egy része rácsszerű, egy részét a szellős elővárosi utak tekervényei tették ki. Voltak ott mecsetek, parkok, csipkézett falak, karavánszerájok, mór fürdők, mészégető kemencék, vízesések, cseréptetővel fedett kutak, rácsos ablakok, teniszpályák, belső kertek, mozgóképszínházak, kastélyszerű villák, iskolák, birkakarámok, fekete sátrak, utcára nyíló, kiülős kávéházak; és mindenütt a sietős beszéd (főleg férfiak) hangja. Egy franciák által épített erőd, a Beau Geste pillantott le minderre kívülről egy dombtetőről, egy fehér kupolás muzulmán szentély, En Tribu nézett le rá egy másik dombtetőről. A tornyos főkapu közelében ott volt egy temető, egy uszoda, egy buszpályaudvar, egy olajsajtoló, egy szabadtéri mimbar, egy teherhordó állomás, egy kísérleti kert, egy füves tekepálya, egy régi tömlöc és egy teaház. Fél mérföldnyire innen volt egy pince, ahol zsidók gyújtottak gyertyát mitikus rabbiknak.

Mint ez oly gyakran előfordul, az ilyen első benyomások, mivel elsők, és talán azért is, mert inkább benyomások, mint kidolgozott elméletek vagy leszögezett tények, egy olyan észlelési és megértési keretet állítanak fel, és olyan elvárásokat alakítanak ki, amelyektől aztán később nem lehet teljesen szabadulni, csak felülbírálni lehet, fejleszteni, feltölteni, moralizálni rajta, és elérni, hogy képes legyen pontosabb tapasztalatokat is hordozni.

A kettős kép, távolról az áttekinthetőség, közelről a kuszaság, nemcsak hogy nem tűnt el majd’ 25 év alatt, amíg Sefrouban és a környező területen dolgoztam (további 70 vagy 80 ezer ember élt itt, akik tucatnyi „frakcióra”, „törzsre”, „körre” és „szövetségre” oszlottak), ez vált a legátfogóbb koncepciómmá arról, hogy mi mozgatta itt a dolgokat: a fokozódó feszültség a klasszikus urbánus forma- amelyet Ibn Khaldún ismerősnek talált volna - és a burjánzó és egyre változatosabbá váló városi élet között, amely összekuszálta annak éles metszésű vonalait. Olyan hely volt ez, ahol nem történt semmi látványos, amely agrár jellegű, periférikus maradt, és meglehetősen tradicionális, mégis állandóan, gondtalanul és roppant tanulságosan kisiklott az ember kezéből.

1963-ban ez a folyamat már megkezdődött, de éppen csak hogy. A régi, fallal körülvett város, a felette őrködő függelékkel, a „kasbah”-hal és zsidó „mellah”-jával körülzárva a város közepén, még mindig uralta a terepet. Néhány „bennszülött negyed”, szögletes sarkok, kiegyenesített utak épültek a francia irányítás alatt közvetlenül a falakon kívül; egy kis villanegyed, árnyas fák és úszómedencék nőttek ki a protektorátus idején; és néhány üvegfalú áruház jelent meg a főút mentén. De a hely továbbra is az elemi, tankönyvekből ismert medina volt, labirintus-erőd öntözött olajligettel övezve, megosztva a mélységesen urbánus arabok (akik régesrég itt élnek) és a mélységesen urbánus zsidók között, akikből még mindig van háromezer az egykori öt vagy hatezerből, és akik még régebben itt élnek, némelyikük azt tartja, hogy az exodus óta.
 1986-ban az óváros eltörpült a körülötte durván és szabálytalanul, minden irányban terjeszkedő új negyedek között. A franciák és a zsidók („a fejünk és a zsebünk”, ahogy az arabok bizonytalan iróniával emlegették őket) elmentek, de háromszor ennyi ember volt itt, többségükben vidéken született berberek. A felnőtt lakosságnak úgy 80%-a kevesebb mint 20 éve élt itt, kétharmada kevesebb mint 10 éve. A benépesített terület megnégyszereződött. Az olajligetek felét eltakarták az épületek, a többi kipusztult. Mintha nem ugyanaz a hely lett volna.
 A munkatársaimmal ott végzett munka első szakaszaiban a hely belső komplexitása láthatólag elég jól átláthatónak tűnt a szokások, osztályok és intézmények legalább valamelyest rendezett együttesén belül. Akkor még lehetséges volt a lakosságot széles, többé-kevésbé felismerhető csoportokra osztani, és az élet, ha nem is pontosan tervszerűen, de mindenesetre kivehető vonalak mentén folyt. Volt egy mély gyökerekkel rendelkező elit, egy maroknyi „régi sefrou-i” arab család, akik gyakorlatilag monopolizálták a társadalmi, gazdasági és vallási hatalmat már jóval a protektorátus előtt. (A lakosság mintegy két százaléka tartotta ellenőrzése alatt az oázis földjének úgy 50%-át, és kiterjedt birtokokkal rendelkezett vidéken is.) Ott volt a királyi hivatalnokok egy kis csoportja, majdnem mindegyiküket valahonnan máshonnan hozták be ide meghatározott időre, ők látták el a kormányzás napi funkcióit, ami nagyjából rendelkezések továbbításában, engedélyek kiadásában, szerződések ellenjegyzésében és emberek letartóztatásában állt. A viszonylag kisszámú bevándorolt falusi népesség az elhagyott „zsidó negyedbe” telepedett be. (Maguk a zsidók kiköltöztek a falakon kívülre.) A lakónegyedek szerények voltak, a kereskedelem molekuláris jellegű, a bazárok specializálódtak. A lakosság túlnyomó többsége, a zsidókat is beleértve, anyanyelveként használta az arab nyelvet, itt született a városban, valamilyen, többnyire átláthatatlan módon a piaci kereskedelemmel foglalkozott. Volt úgy fél tucat mecset, két-három zsinagóga, egy sária-udvar és egy katolikus templom. A nagy jövés-menés dacára a város kiválóan tanulmányozhatónak látszott.
 És az is volt, jó ideig. Egy kicsi, szilárd helyi hatalommal rendelkező hatalmi elit és egy még ennél is kisebb, katonasággal fedezett kollekció pasákból, sejkekből és kádikból, akik közvetlenül a központi hatalomtól függtek, a politikát eléggé elemi szintű, „ki-kinek” üggyé tették. Rövid időre a függetlenség elnyerése után, ami egy bizonyos szintű gerilla-tevékenységgel járt Sefrou környékén, a pártagitáció hulláma (muzulmán és populista pártok agitációja egyfelől, marxista és populista pártoké másfelől) sodorta veszélybe ezt a szövetséget, és a kormányzásnak a helyőrség jellegét; de különösen miután II. Hasszán megszilárdította pozícióját, a status quo gyorsan helyreállt. A 60-as években és a 70-es évek nagy részében Sefrou nemcsak hogy úgy festett, mint egy klasszikus medina marokkói stílusban, egy elvarázsolt oázis az Atlasznak szegezve, „egy kicsinyített Fez”, hanem jórészt úgy is viselkedett.
 A struktúrákhoz kötődő szakszerű elme számára a város túlságosan is magától értetődőn oszlott részekre és alrészekre. Volt benne rezidenciális rendszer: egy tucat negyed, mindegyiknek megvolt a neve, kapuja, közös kemencéje, közös kútja, közös fürdője és közös imaháza; és mindegyikük sikátoros szomszédságokra tagolódott, amelyeknek szintén megvolt a neve, feje, és valamelyik régi család fennhatósága alatt állt. Megvolt a gazdaság rendszere: egy kereskedelmi és egy kézműves szektor, az óváros közepén álló nagy mecset körül, majdnem eltakarva azt a szemlélő elől; nagy paraszti hetivásárok elszórtan a falakon kívül; és egy mezőgazdasági szektor, olajbogyó kistermelők és gabonatermesztők, többnyire részes-aratók az oázisban. A vezető gazdasági ágazatok, a mezőgazdaságot is beleértve „céhekbe” tömörültek, a „céhek” élén „céhfőnökök” álltak, és a „céhfőnökök” fölött pedig egyfajta kereskedelmi bíróság. Megvolt a vallási rendszer: mecsetek, korán-iskolák, szúfi testvériségek, tisztviselők és jogtudósok hivatalnoki osztálya, a sária bíróság és a holtkéz vallási alapítvány, ezé volt a kereskedelmi tulajdon túlnyomó része és a mezőgazdasági tulajdon nagy része is, és mindezeknek megvolt a zsidó megfelelője is. Megvolt a rokonsági rendszer: a szokásos, patrilineáris, patrilokális, patriarchális fajta; határozott különbségek a nemek között, a szülők megegyezésén alapuló házasságok, hozomány, felosztható örökség, gyors válás. Megvolt a politikai rendszer: kormányzati hivatalok, egy városi elöljáróság, különféle rendőrségek. A hely nemcsak hogy monográfiába kívánkozott; mindjárt fejezetekre is oszlott.

***
1986-ra, a változások növekvő rohamában ez már nem így volt. Persze a változatlan, kialakult elrendezettség kezdeti benyomása is legfeljebb a kisiskolásokat téveszthette meg - a munkánk kezdeti szakaszai főleg abból állt, hogy kimutassuk: a negyedek bonyolultabbak, mint amilyennek látszanak, a „céhek” nem igazi céhek, a „céhfőnökök” nem igazi céhfőnökök, a „piacbíró” csak puszta cím, ami valódi elfoglaltsággal nem jár; a rokonsági rendszer a gyakorlatban eléggé eltér attól, ahogy elméletileg működnie kellett volna; a nők megtalálják a módját a határok átlépésének és a férfiak megkerülésének; a hatalom átadása és átvétele nem mindig halad a kijelölt pályákon; és nem minden testvériség egészen az, aminek látszik. De a lényeg az, hogy többé nem lehetséges még a formákra és a koherenciára figyelő, legmódszeresebb antropológus számára sem, hogy mostanában egy ilyesfajta történetet adjon elő. A részek csak darabok, az egész csupán egy összehordott halom, az összehasonlító etnográfia nagy kategóriái életlen, gyenge tákolmánynak tűnnek.
 Ha megpróbáljuk megérteni, hogyan alakult ez így, az ember ösztönösen nem a kritikus történést keresi – a sorsdöntő eseményt nehéz felismerni –, hanem a sokatmondó statisztikák után nyúl. Rengeteg ilyen kínálkozik: népességnövekedés (200%-os 25 év alatt); fokozott „iszlámosodás” (a lakosság 80%-a volt muzulmán 1960-ban, 100%-a 1986-ban); „analfabetizálódás” (a felnőtt népesség egynegyede tudott írni-olvasni 1960-ban, egytizede 1986-ban); „a falak átszakadása” (az 1912 óta történt bevándorlás 90%-a az elmúlt két évtizedben ment végbe); a telekárak robbanása (1000%-os 1960 és 1970 között). De talán az egymagában is leginkább sokatmondó statisztikai adat a városi és a falusi népesség arányának megváltozás Sefrou körzetében (ez 2000 négyzetkilométernyi terület, ahol a 10 négyzetkilométeres Sefrou az egyetlen jelentősebb méretű város): egy a négyhez volt ez az arány 1960-ban, egy az egyhez lett 1986-ra. Az elhagyott falu, túlurbanizálódás, menekülés a földtől, agrárkapitalizmus, a csillogó fények vonzereje; bárhogy nevezzük is, bárminek tulajdonítsuk is, Sefrou eltömegesedése erőteljes, könyörtelen, gyors, és ha csak valami tényleg nagyon váratlan dolog nem történik, megfordíthatatlan.
 És ez nem csupán a “megszállt” helyi lakosság számára hat bomlasztóan. A város megosztottá vált a régi lakosok, „az igazi sefrou-iak”, ahogy magukat nevezik, akik elégedetlenek a jelennel, mert nem olyan, mint régen volt, és az újabb bevándorlók, a "kívülállók" között, ahogy mindenki nevezi őket, saját magukat is beleértve, akik azért elégedetlenek a várossal, mert nem olyan, mint a jövő. A régi lakosok úgy látják, hogy a városuk hatalmas, ormótlan faluvá válik, a világuk pedig ostrom alatt áll. A bevándorlók pedig udvari előjogok lövészárokkal körülvett, bevehetetlen hálózatának látják, amely közönyös az ő érdekeik iránt, és ellenséges már a puszta jelenlétükkel szemben is. Hatalmi harc, osztályháború ez, és talán mind közül a legkonokabb, kultúrák összecsapása is: a városias társadalom megpróbálja tartani magát, a falusi sokaság megpróbál betörni.
 Ennek az eredménye a megfigyelő (de nem csak és nem elsősorban a megfigyelő) számára: a megtervezettséget és áttekinthetőséget újra meg újra elfedi a jelenlegi összevisszaság. A régi várost mint lepusztult és mozdulatlan öblöt veszi körül egyre szorosabban a burjánzó város, a bazárok diffúzak lettek és középpont nélküliek, a politikai elit kevésbé kompakt és ugyanakkor kevésbé irányított is, a vallás vesztett elhivatottságából  és energiatartalékaiból, a nők dolgozni járnak. Az embernek az az érzése, hogy folyton rendezett képeket illeszt össze, amelyek azonban abban a pillanatban szétesnek, amint többé-kevésbé összerakta őket; hogy a feszültség a távolról sem kiveszett urbánus tradíció (amely valamelyest újjáéledőben van, mióta az örökösei összeálltak a védelmére) és az új városi élet között, amely túlmegy e hagyomány kategóriáin – s ez az érzés mindent áthat, krónikus és nem egykönnyen megoldható; és hogy bármi történjék is, többé nem lehet már látni azt az élesen rajzolt kilátást a Fez felőli út emelkedőjéről, sem azokat a fejezetcímeket a 60-as évekből, és ezáltal az ember maga is a változók közé tartozik, miközben megfigyeli, elemzi, bírálja őket vagy krónikát ír róluk. Az etnográfiai ismeretek szituációfüggő tényezőitől, azoktól a gondolatoktól és történésektől, amelyekbe beleütjük az orrunkat, többé nem menekülhetünk el, ahogy nem menekülhetünk el az időbeli megkötöttségektől sem, és az előbbiek esetében talán még rosszabb, ha úgy teszünk, mintha ezt megtehetnénk.

***
Ilyenek, ilyenek hát a tények. Legalábbis szerintem. A feltámadó kétségeknek, akár bennem, akár a hallgatóságomban támadnak fel, csak nagyon részlegesen van közük ahhoz az empirikus bázishoz, amelyen ezek a beszámolók vagy más hasonlók nyugszanak. Mivel az antropológiai „bizonyítás” kánonjai olyanok, amilyenek (vagyis szigorúbb vállalkozások, mint a mechanika vagy a fiziológia utánzatai), valójában így többnyire így fogalmazzák meg az ilyen kétségeket, és - annyira, amennyire lehetséges - a legtöbb esetben így is csendesítik le. A lábjegyzetek segítenek, a szó szerinti szövegek még inkább, a részletek lenyűgöznek, a számok tündökölnek. De az antropológiában valahogy mindenképpen alárendelt szerepük marad: szükségesek persze, de nem elégségesek, nem fejezik ki a dolog lényegét. A probléma – a helytállóság, bizonyosság, objektivitás, igazság – másutt rejlik, ahová az agyafúrt módszereknek nincs bejárásuk.
 Méghozzá részben annak a megértésében, hogy ezek a nagy eszmék egyáltalán mit is jelentenek. (Minek kellene az „objektivitással” elejét venni? A szenvedélynek, a relativitásnak az intucionizmusnak, az előítéletnek? Mit rejt magában a „helytállóság”: prezicitást, hűséget, meggyőzőséget, autenticitást?) De, és ez még döntőbb, a dolog a diskurzus működésén is múlik, amelynek a korrigálására törekszik. Tudniillik hogy is van az hát, hogy a véletlenszerűen megpillantott történésekből, olyan eseményekből, amelyeknek félig-meddig tanúi voltunk, megformált, megírt, elbeszélt tényekhez jutunk, aminthogy sokszor ide jutunk? Láthatóan főként összefoglaló alakzatok révén, amelyeket valahogy útközben szedünk össze; kimunkált képzetekkel arról, hogyan függnek össze egymással a dolgok. Miután elhatároztam, mert ez elhatározás kérdése, hogy Parét úgy állítom be, mint politikai küzdőteret, Sefrout pedig úgy, mint morális tájat, a beszámolóm által lefestett világ már észrevétlenül ennek megfelelően áll össze. Bármilyen legyen is a valóság, túl azon, hogy létező, olyannak érzékeljük (polarizált különbség, megkoreografált brutalitás, megszállott elfoglaltság; modellezett formák, migráns nyüzsgés, társadalmi zűrzavar), amilyennek a diskurzusunk lefesti.
 A kérdés már csak az, hogy miből adódik az, hogy hogyan beszélünk róla? A bevett válasz erre persze az, hogy abból ered, amit nyitott szemmel, érdekeinket félretéve, módszereinket bevetve ott találunk magunk előtt. Minden az, ami, és nem valami más; a küzdőterek küzdőterek, a tájképek tájképek. A koncepciók – vélekedések, nézetek, verziók, ítéletek – lehetnek kitalációk, másoktól való kölcsönzések, elméletekből való levezetések; még az is lehet, hogy álmunkban merültek fel, vagy versekből vettük őket. De csakis a dolgok valódi állása hitelesíti a használatukat. A feladat lényege az, hogy úgy mondjuk el, ahogy van.
 Hát persze; semmiképpen sem akarnám védelmembe venni ennek az ellenkezőjét. Hogy azonban a dolgok ilyetén szemlélete (mely szerint a fogalmakat a fejünkben rakjuk össze, a dolgok a világban léteznek, és ez utóbbiak igazítják méretre az előbbieket) sokat segítene annak megértésében, hogyan keletkezik a tudás egy antropológiai műben, erősen kétséges. Azt kérdezni, hogy Pare tényleg egymást követő csatározások színhelye, vagy Sefrou tényleg a felbomló formák világa-e, kicsiben olyan, mintha azt kérdeznénk, vajon a nap tényleg egy nagy robbanás-e vagy hogy az agy tényleg egy komputer-e. A lényeg az, hogy valójában mit mondunk, amikor ezt állítjuk? Mire jutunk ezzel? Más alakzatok is lehetségesek – a nap egy kemence, Sefrou egy zsibvásár, Pare egy tánc, az agy egy izom. Mi szól az enyém mellett?
 Ami mellettük szól, vagy ellenük, amennyiben gyenge konstrukciók, az az, hogy milyen további alakzatok képezhetők belőlük: milyen terjedelmesebb beszámolókhoz vezethetnek el, amelyek más témákról szóló egyéb beszámolókkal érintkezve kiszélesítik a lehetséges következtetések körét, és elmélyítik ezek tartalmát. Mindig számíthatunk arra, hogy történik még valami, egy másik véletlenszerűen megpillantott történés, egy másik esemény, amelynek félig-meddig tanúi vagyunk. Arra viszont nem számíthatunk, hogy lesz érdemi mondanivalónk róla, ha megtörténik. Nem fenyeget az a veszély, hogy kifogyunk a valóságból; annak a veszélye viszont igen, hogy kifogyunk a jelekből, vagy legalábbis hogy a régiek a nyakunkon maradnak. A tudat tények utánisága, ex post volta, az életet követő természete – hogy előbb van az esemény, aztán a megfogalmazás – úgy jelentkezik az antropológiában, mint arra irányuló folytonos erőfeszítés, hogy kigondoljunk olyan diskurzusrendszereket, amelyek többé-kevésbé lépést tartanak azzal, ami, talán tényleg, történik.
 Diskurzusrendszereket, reprezentációs struktúrákat kiépíteni, amelyeken belül az, ami talán tényleg történik, állításként és érvként rögzíthető, bizonyítékokkal ruházható fel - erre törekszenek az olyan antropológusok, akik azt állítják - mert a legtöbben továbbra is ezt állítják -, hogy úgy beszélik el a dolgokat, ahogy azok ténylegesen vannak. A kételyek és az ellenvetések is csakis az ilyen rendszerek, struktúrák, jelek konfigurációi, beszédmódok ellen fogalmazhatók meg, nem pedig a valóság megnyilvánulásai ellen, arról ugyanis csak a látnokoknak van tudomása. A két városról szóló mesém nemcsak a különbség megállapítására szolgál, hanem annak értelmező felhasználására is. Ott kezdve, ahol el kellett kezdenem, helyi eseteknél, most, hogy kikerültem közvetlen nyomásuk alól, egy olyasfajta beszédmódot akarok kialakítani a dolgokról, amely túllép az ilyen esetlegességeken, és magukban foglalja ezeket is, majd visszakanyarodik hozzájuk, hogy kidolgozzam a szignifikáns kontraszt egy olyan nyelvét, amely, mint korábban mondtam, kihozhat valami értelmeset abból a kavargó örvényből és a konfluxiókból, amelyek közepette éveken át olyan esetlenül botladoztam.
 Egy etnográfus számára minden olyan, mintha egyik dolog vezetne egy másikhoz, az a harmadikhoz, és az valami nem is tudom, mihez. Parén és Sefroun kívül, körülöttük, mögöttük, előttük állva, föléjük emelkedve – minek is nevezzem? gyakorlatnak? tudásnak? episztéméknek? társadalmi képződményeknek? valóságoknak? – hatalmas skálája sorakozik, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, és amelyeknek helyet kell találniuk minden olyan vállalkozásban, amely a velük való bíbelődésből valamivel többet szeretne kinyerni, mint puszta információkat. Bármilyen nehéz legyen is belekezdeni egy ilyesfajta diskurzusba, abbahagyni még nehezebb.
 Az ember ad hoc és ad interim dolgozik, ezeréves történeteket társít három hetes mészárlásokhoz, nemzetközi konfliktusokat helyhatósági ökológiával. A rizs- vagy olajbogyó-termelést, az etnicitás vagy vallás politikáját, a nyelv vagy a háború működését kell valamelyest egybeötvözni egy végső konstrukcióba. Valamint a földrajzot, kereskedelmet, művészetet és technikát. Az eredmény nem lehet kielégítő, elkerülhetetlenül nehézkes, ingatag és rosszul megformált: nagyszabású szerkezet. Az antropológus, legalábbis amelyik szeretné komplexebbé tenni a konstrukcióit, nem egymásra redukálni őket, mániákus buheráló, aki enged elméje játékainak is, mint Richard Wilbur Tom Swiftje, aki, ha szép az idő, léghajót rak össze kint az udvaron.

KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA

 


 

online source: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre45/geertz.htm

 


Using this text is also subject to the general HyperGeertz-Copyright-regulations based on Austrian copyright-law (2001), which - in short - allow a personal, nonprofit & educational (all must apply) use of material stored in data bases, including a restricted redistribution of such material, if this is also for nonprofit purposes and restricted to a specific scientific community (both must apply), and if full and accurate attribution to the author, original source and date of publication, web location(s) or originating list(s) is given ("fair-use-restriction"). Any other use transgressing this restriction is subject to a direct agreement between a subsequent user and the holder of the original copyright(s) as indicated by the source(s). HyperGeertz@WorldCatalogue cannot be held responsible for any neglection of these regulations and will impose such a responsibility on any unlawful user.

Each copy of any part of a  transmission of a HyperGeertz-Text must therefore contain this same copyright notice as it appears on the screen or printed page of such transmission, including any specific copyright notice as indicated above by the original copyright holder and/ or the previous online source(s).