Clifford Geertz

V·rosok (Pare Ès Sefrou)

KÈpzelj¸k el, hogy nÈgy Èvtizeden ·t idžržl idžre bekapcsolÛdunk kÈt vidÈki v·ros - egy isten h·ta m–g–tti, dÈlkelet-·zsiai kisv·ros meg egy Èszak-afrikai elžžrs Ès keresztezždÈsi csomÛpont - t–rtÈnÈseibe; h·t egÈszen biztos, hogy szÌvesen nyilatkozunk arrÛl, hogyan is v·ltoztak meg arrafelÈ a dolgok. Szembe lehet ·llÌtani, milyen volt akkor Ès milyen most, azelžtt Ès azut·n, leÌrni, milyen is volt az Èlet akkoriban, Ès milyen lett azÛta. Lehet Ìrni egy elbeszÈlÈst, egy t–rtÈnetet, hogyan vezetett egyik dolog a m·sikhoz, az meg egy harmadikhoz: „Ès azt·n – Ès azt·n”. Ki lehet tal·lni mutatÛkat, le lehet Ìrni trendeket: nagyobb individualizmus, kevesebb vall·soss·g, n–vekvž jÛmÛd, hanyatlÛ erk–lcs–k. Lehet emlÈkiratot Ìrni, visszatekintve a m™ltra a jelen fÈnyÈben, megk¸zdve az ÈlmÈnyek felidÈzÈsÈvel. Fel lehet v·zolni szakaszokat – tradicion·lis, modern, posztmodern; feudalizmus, kolonializmus, f¸ggetlensÈg –, Ès posztul·lni egy mozg·sir·nyt: az elhalÛ ·llam, a vasketrec. Le lehet Ìrni az intÈzmÈnyek ·talakul·s·t, a v·ltozÛ strukt™r·kat: a csal·d, a piac, a k–zszolg·lat, az iskola. Fel lehet ÈpÌteni egy egÈsz modellt, kital·lni egy folyamatot, elž·llni egy elmÈlettel. Lehet grafikonokat is rajzolni.

A problÈma csak az, hogy t–bb dolog v·ltozott meg, Ès –sszef¸ggÈstelenebb¸l, mint ahogy az ember elsžre gondoln·. A kÈt v·ros persze megv·ltozott, sok tekintetben csak a fel¸leten, nÈh·ny tekintetben a mÈlyben is. De maga az antropolÛgus sem kevÈsbÈ. Šs a diszciplÌna is, amelyen bel¸l az antropolÛgus tevÈkenykedik, a szellemi lÈgk–r, amelyen bel¸l ez a diszciplÌna mšk–dik, Ès az erk–lcsi alapok, amelyeken nyugszik. Megv·ltoztak a kÈt v·rost magukban foglalÛ orsz·gok, Ès a kÈt orsz·got mag·ban foglalÛ nemzetk–zi vil·g. Megv·ltozott majdnem mindenkinek a felfog·sa arrÛl, hogy mit v·rhat az Èlettžl. HÈrakleitosz ez a k–b–n, sžt. Ha minden v·ltozik, a legkisebb, k–zvetlen dologtÛl egÈszen a hatalmas Ès elvont dolgokig – a kutat·s t·rgya, az azt k–zvetlen¸l k–r¸lvevž vil·g, Ès a szÈlesebb vil·g mindkettž k–r¸l –, ™gy l·tszik, nincs egyetlen olyan hely sem, ahol az ember megvethetnÈ a l·b·t, Ès megÌtÈlhetnÈ, mi v·ltozott meg Ès hogyan.

A hÈrakleitoszi kÈp valÛj·ban hamis, de legal·bbis fÈlrevezetž. Az idž, ez a fajta idž, rÈszben szemÈlyes, rÈszben hivat·sszerš, rÈszben politikai, rÈszben (b·rmit jelentsen is ez) filozÛfiai, nem ™gy folyik, mint valami hatalmas folyÛ, mag·ba fogadva minden mellÈkfolyÛj·t, Ès valami vÈgsž tenger vagy vÌzesÈs felÈ tartva, hanem kisebb Ès nagyobb ·ramlatokban csavarokkal, kanyarokkal, idžnkÈnt keresztezždve, egy¸tt rohanva egy darabig, majd ™jra elv·lva. Šs nem is halad r–videbb Ès hosszabb ciklusokban Ès tartamokban, egym·sra torlÛdva bonyolult hull·mokban, amelyeket elemeire bonthatna egy –sszhangz·s-elemzž. Nem a t–rtÈnelemmel ·llunk szemben, nem is egy Èletrajzzal, hanem t–rtÈnetek kuszas·g·val, Èletrajzok sz–vevÈnyÈvel. Van ebben valamifÈle rend, de ez egy szÈlroham vagy egy baz·r rendje, nincs benne semmi mÈrhetž. Sz¸ksÈgkÈppen meg kell teh·t elÈgedni –rvÈnyekkel, konfluxokkal, egybefoly·sokkal, ·tmeneti kapcsolatokkal; –sszegyšlž Ès eloszlÛ felhžkkel. Nincs egy ·ltal·nos t–rtÈnet, amit el lehetne mondani, egy ·tfogÛ kÈp, amit adni lehetne. Vagy ha van, nem egy, bizonyosan nem egy, amelyik besÈt·l a dolgok k–zepÈbe, mint Fabrice Waterloo-n·l, nincs abban a helyzetben, hogy ilyet konstru·ljon sem az adott idžben, sem kÈsžbb. Amit megkonstru·lhatunk, ha feljegyzÈseket kÈszÌt¸nk, Ès megÈlj¸k, csup·n utÛlagosan okos besz·molÛk l·tszÛlag megt–rtÈnž dolgok egym·ssal valÛ –sszef¸ggÈsÈržl: darabokbÛl –ssze·llÌtott mozaikok, a tÈnyek ut·n.

Ha ezt a puszta megfigyelÈst tessz¸k azzal kapcsolatban, hogy valÛj·ban mi t–rtÈnik olyankor, amikor valaki megprÛb·l „valami Èrtelmeset kihozni” valamibžl, amit olyan v·logatott anyagokbÛl ismer, amelyekkel akkor tal·lkozott, amikor a k–z–s vil·g esetleges, alkalmi dr·m·it prÛb·lta kitapogatni, akkor Ûhatatlanul jÛ nÈh·ny nyugtalanÌtÛ kÈrdÈs tolul fel benn¸nk. Mi lett az objektivit·ssal? Mi biztosÌt minket arrÛl, hogy jÛl Èrtj¸k a dolgokat? MivÈ lett a tudom·ny? Lehet azonban, hogy minden megÈrtÈs (sžt, ha az agy disztributÌv, "megfordÌtott" modelljei helyesek, a tudat mint olyan is) egyszeršen ebbe az ir·nyba viszi az Èletet. ¡tevickÈlni a puszta t–rtÈnÈseken, Ès azt·n kital·lni valami besz·molÛt arrÛl, hogy hogyan f¸ggenek –ssze egym·ssal, ebbžl ·ll a tud·s Ès ennek ill™ziÛja. A besz·molÛt hozz·fÈrhetž fogalmakbÛl, kÈznÈl levž kultur·lis eszk–zt·rbÛl t·koljuk –ssze. De mint minden eszk–zt·rat, ezt is ™gy tessz¸k hozz· a feladathoz, hozz·adott, nem kivont ÈrtÈk. Ha objektivit·sra, helyessÈgre Ès tudom·nyra tartunk igÈnyt, ezt nem azzal kapjuk, hogy ™gy tesz¸nk, mintha az žket ki- vagy t–nkretevž eržfeszÌtÈsektžl f¸ggetlen¸l voln·nak adva.

Az teh·t, hogy megform·ljam besz·molÛmat a v·ltoz·srÛl v·rosaimban, a szakm·mban, a vil·gomban Ès bennem magamban, nem cselekmÈnyessÈ alakÌtott elbeszÈlÈst kÌv·n meg, mÈricskÈlÈseket, reminiszcenci·kat vagy struktur·lis elžrehalad·st, Ès bizonyosan nem grafikonokat, b·r ezeknek is megvan a maguk haszna (mint a modelleknek Ès a teÛri·knak), hiszen keretet adnak Ès tÈm·kat hat·roznak meg. Azt igÈnyli, hogy megmutassuk, a saj·tos esemÈnyek Ès egyedi alkalmak, egy tal·lkoz·s itt, valami fejlždÈs ott, hogyan sz–vždnek –ssze a tÈnyek v·ltozatos sokas·g·val Ès az ÈrtelmezÈsek egÈsz halmaz·val, hogy fogalmat adjon arrÛl, hogyan alakultak, hogyan alakulnak, Ès hogyan alakulhatnak ezent™l a dolgok. A mÌtosz, mint Northrop Frye mondta, azt hiszem, nem arrÛl szÛl, hogy mi t–rtÈnt, hanem hogy mi t–rtÈnik. A tudom·ny, a t·rsadalomtudom·ny legal·bbis, nagyj·bÛl ugyanilyen, lesz·mÌtva, hogy szil·rdabb alapokra Ès jÛzanabb gondolkod·sra tart igÈnyt, Ès olykor bizonyos szenvtelensÈgre t–rekszik.

***

A Pare nevš dÈlkelet-·zsiai, indonÈziai v·rosban, a hatalmas Brantes folyÛ alf–ldjÈn, Kelet-K–zÈp-J·v·n fekvž telep¸lÈsen 1952-ben j·rtam elžsz–r. Alig kÈt Èvvel azut·n, hogy a Holland Kir·lys·g megadta az –n·llÛs·got –t Èvi szÛrv·nyos, meg-megszakadozÛ harc ut·n az IndonÈz K–zt·rsas·gnak. Harvardi di·kok egy csoportj·val Èrkeztem, akiket azÈrt k¸ldtek, hogy felt·rj·k ezt az imm·r senkinek a tulajdon·t nem kÈpezž vil·got az amerikai tudom·ny sz·m·ra. TÌzen voltunk kÈsžbbi felesÈgemmel egy¸tt, hajÛval Èrkezt¸nk Dzsakart·ba h·rom heti hajÛz·s ut·n RotterdambÛl (Gibralt·r, Szuez, Colombo, Szingap™r, amely nevek azÛta rÈg elveszÌtett romantik·val voltak ·titatva) egy nappal az ™j ·llam t–rtÈnetÈben elžsz–r megkÌsÈrelt ·llamcsÌny ut·n. Tankok voltak az utc·kon, Ès a fžv·ros politikai szalonjait hÌresztelÈsek, remÈnyek, meghi™sult remÈnyek Ès ™j –sszeesk¸vÈsekržl szžtt elkÈpzelÈsek ÈlÈnkÌtettÈk.

Az Èszak-afrikai, marokkÛi Sefrouba, a K–zÈp-Atlasz l·b·n·l Feztžl 30 kilomÈterre dÈlre fekvž telep¸lÈsre 1963-ban mentem azzal az elkÈpzelÈssel, hogy esetleg belefogok ott egy ™jfajta k–z–s kutat·sba. (Addigra m·r a chicagÛi egyetemen voltam docens, Èn ir·nyÌtottam a di·kokat, ahogy annak idejÈn engem ir·nyÌtottak.) Žgy hat Èvvel volt ez az ut·n, hogy vÈget Èrt a Francia Protektor·tus, Ès V. Mohamed, a karizmatikus hžs kir·ly, aki visszatÈrt a franci·k ·ltal r·kÈnyszerÌtett madagaszk·ri sz·mšzetÈsÈbžl, hogy a nemzeti mozgalom ÈlÈre ·lljon, Ès elvezesse nÈpÈt a f¸ggetlensÈghez, v·ratlanul meghalt egy jelentÈktelennek tetszž orrmštÈt k–vetkeztÈben. A fi·t, a 32 Èves II. Hassz·nt, a kemÈny f·bÛl faragott katon·t, aki versenyautÛs playboy hÌrÈben ·llt, a marokkÛi Hal herceget, Èpp akkor emeltÈk trÛnra. Az ·ltal·nos f·jdalom szenvedÈlyes kit–rÈsei k–zepette, amelyeknek puszta megnyilv·nul·sa is ijesztž volt, Rabat politikai k·vÈh·zai – amelyek hangulatukkal nagyj·bÛl egy olyan antropolÛgiai kongresszusra emlÈkeztettek, amelyržl Èppen akkor j–ttem el Nagy-Britanni·bÛl – tele voltak gyanakvÛ sustorg·ssal az –reg kir·ly hal·l·rÛl, kÈtsÈgekkel azt illetžen, hogy az ™j kir·ly kÈpes-e megtartani a hatalm·t, Ès spekul·ciÛkkal arrÛl, hogy ki teszi žt elsžkÈnt prÛb·ra.

Egy ilyenfajta szÌnrelÈpÈs, ahol ™gy l·tszik, hogy minden igaz·n d–ntž fontoss·g™ dolog tegnap t–rtÈnt vagy holnap fog t–rtÈnni, azt a kÈnyelmetlen ÈrzÈst kelti az emberben, hogy t™l kÈsžn j–tt Ès t™l kor·n Èrkezett, Ès ettžl az ÈrzÈstžl sosem tudtam szabadulni. ParÈban vagy Sefrouban 1952-ben, 1958-ban, 1963-ban, 1964-ben, 1966-ban, 1969-ben, 1971-ben, 1972-ben, 1976-ban vagy 1986-ban mindig ™gy tšnt, hogy nem a megfelelž idžben vagyok ott, hanem kÈt megfelelž idž k–zti ·tmeneti idžben, amikor valamifÈle felfordul·sbÛl Èppen kievickÈltek, Ès a m·sik vetette elžre ·rnyÈk·t. A v·ltoz·s, ™gy l·tszik, nem valamifÈle par·dÈ, amelyet figyelni lehet, mik–zben zajlik.

(Az o·zis var·zsa – olajligetek Ès karav·nszer·jok – rÈgi, fallal k–r¸lvett v·ros Ès ™j lakÛnegyedek – rendezettsÈg Ès kuszas·g – klasszikus medina marokkÛi stÌlusban)

Sefrou a 60-as Èvek elejÈn, amikor m·r ezer Èves is lehetett, mÈg mindig rendkÌv¸linek sz·mÌtott mÈg MarokkÛban is, ahol minden olyan, mintha kalciumfÈnyben rajzolt·k volna meg. Ha az ember Fez felžl k–zeledett a v·roshoz, ami akkor 30 km t·vols·gra volt, m·ra ez m·r csak 20 km, enyhe emelkedžn kelve ·t ÈszakrÛl, az ember ugyanazzal a l·tv·nnyal tal·lta mag·t szemben, ami az olyan rÈgebbi kalandv·gyÛkat is lenyšg–zte, mint Leo Africanus a 16. sz·zadban, Foucauld atya a 19. sz·zadban, Edith Wharton az elsž vil·gh·bor™ idejÈn – akik hirtelen szembetal·lt·k magukat azzal, amit egyik¸k (Foucauld) ™gy nevezett, hogy „az o·zis var·zsa”, m·sikuk (Wharton) ™gy Ìrt le, mint „fallal k–r¸lvett eržs kis v·ros kihÌvÛan az Atlasznak szegezždž b·sty·kkal”. A v·ros, az o·zis, a hegyek, egyik a m·siktÛl –vezve krÈtafehÈr, olajz–ld, kžbarna, Ès mindegyiket olyan Èles hat·rvonal v·lasztja el a m·siktÛl, mintha tollvon·ssal rajzolt·k volna meg, az elÈnk t·rulÛ kÈp szinte a sz·ndÈkos elrendezettsÈg hat·s·t kelti. A t·j Ès a telep¸lÈs egyar·nt megtervezettnek l·tszik.

Az elsž benyom·s, amikor az ember megprÛb·l leereszkedni a v·ros testÈbe – egy k¸lf–ldinek mindenesetre – a tisztas·g, egyens™ly Ès megkompon·lts·g e hat·s·nak folyamatos felboml·sa volt (legal·bbis Ìgy tšnt egy jÛ ideig, ami alatt elÈg kellemetlen¸l Èreztem magam). Sem a lakoss·g, 1961-ben tal·n 20 ezer lakos, sem a hely elrendezÈse nem volt semmikÈppen sem egyszerš Ès homogÈn. Berberek, arabok, zsidÛk, kereskedžk, elžkelžsÈgek, t–rzsbeliek, kÈzmšvesek, mÈg nÈh·ny francia telepes is, tan·rok, tisztviselžk j·rk·ltak a szšk utc·kon, a szÈles ·tj·rÛkon, a burj·nzÛ baz·rokban. A v·ros egy rÈsze ™tvesztž volt, egy rÈsze r·csszerš, egy rÈszÈt a szellžs elžv·rosi utak tekervÈnyei tettÈk ki. Voltak ott mecsetek, parkok, csipkÈzett falak, karav·nszer·jok, mÛr f¸rdžk, mÈszÈgetž kemencÈk, vÌzesÈsek, cserÈptetžvel fedett kutak, r·csos ablakok, teniszp·ly·k, belsž kertek, mozgÛkÈpszÌnh·zak, kastÈlyszerš vill·k, iskol·k, birkakar·mok, fekete s·trak, utc·ra nyÌlÛ, ki¸lžs k·vÈh·zak; Ès minden¸tt a sietžs beszÈd (fžleg fÈrfiak) hangja. Egy franci·k ·ltal ÈpÌtett eržd, a Beau Geste pillantott le minderre kÌv¸lržl egy dombtetžržl, egy fehÈr kupol·s muzulm·n szentÈly, En Tribu nÈzett le r· egy m·sik dombtetžržl. A tornyos fžkapu k–zelÈben ott volt egy temetž, egy uszoda, egy buszp·lyaudvar, egy olajsajtolÛ, egy szabadtÈri mimbar, egy teherhordÛ ·llom·s, egy kÌsÈrleti kert, egy f¸ves tekep·lya, egy rÈgi t–ml–c Ès egy teah·z. FÈl mÈrf–ldnyire innen volt egy pince, ahol zsidÛk gy™jtottak gyerty·t mitikus rabbiknak.

Mint ez oly gyakran elžfordul, az ilyen elsž benyom·sok, mivel elsžk, Ès tal·n azÈrt is, mert ink·bb benyom·sok, mint kidolgozott elmÈletek vagy lesz–gezett tÈnyek, egy olyan ÈszlelÈsi Ès megÈrtÈsi keretet ·llÌtanak fel, Ès olyan elv·r·sokat alakÌtanak ki, amelyektžl azt·n kÈsžbb nem lehet teljesen szabadulni, csak fel¸lbÌr·lni lehet, fejleszteni, felt–lteni, moraliz·lni rajta, Ès elÈrni, hogy kÈpes legyen pontosabb tapasztalatokat is hordozni.

A kettžs kÈp, t·volrÛl az ·ttekinthetžsÈg, k–zelržl a kuszas·g, nemcsak hogy nem tšnt el majd’ 25 Èv alatt, amÌg Sefrouban Ès a k–rnyezž ter¸leten dolgoztam (tov·bbi 70 vagy 80 ezer ember Èlt itt, akik tucatnyi „frakciÛra”, „t–rzsre”, „k–rre” Ès „sz–vetsÈgre” oszlottak), ez v·lt a leg·tfogÛbb koncepciÛmm· arrÛl, hogy mi mozgatta itt a dolgokat: a fokozÛdÛ fesz¸ltsÈg a klasszikus urb·nus forma- amelyet Ibn Khald™n ismeržsnek tal·lt volna - Ès a burj·nzÛ Ès egyre v·ltozatosabb· v·lÛ v·rosi Èlet k–z–tt, amely –sszekusz·lta annak Èles metszÈsš vonalait. Olyan hely volt ez, ahol nem t–rtÈnt semmi l·tv·nyos, amely agr·r jellegš, perifÈrikus maradt, Ès meglehetžsen tradicion·lis, mÈgis ·llandÛan, gondtalanul Ès roppant tanuls·gosan kisiklott az ember kezÈbžl.

1963-ban ez a folyamat m·r megkezdžd–tt, de Èppen csak hogy. A rÈgi, fallal k–r¸lvett v·ros, a felette žrk–dž f¸ggelÈkkel, a „kasbah”-hal Ès zsidÛ „mellah”-j·val k–r¸lz·rva a v·ros k–zepÈn, mÈg mindig uralta a terepet. NÈh·ny „bennsz¸l–tt negyed”, sz–gletes sarkok, kiegyenesÌtett utak Èp¸ltek a francia ir·nyÌt·s alatt k–zvetlen¸l a falakon kÌv¸l; egy kis villanegyed, ·rnyas f·k Ès ™szÛmedencÈk nžttek ki a protektor·tus idejÈn; Ès nÈh·ny ¸vegfal™ ·ruh·z jelent meg a fž™t mentÈn. De a hely tov·bbra is az elemi, tank–nyvekbžl ismert medina volt, labirintus-eržd –nt–z–tt olajligettel –vezve, megosztva a mÈlysÈgesen urb·nus arabok (akik rÈgesrÈg itt Èlnek) Ès a mÈlysÈgesen urb·nus zsidÛk k–z–tt, akikbžl mÈg mindig van h·romezer az egykori –t vagy hatezerbžl, Ès akik mÈg rÈgebben itt Èlnek, nÈmelyik¸k azt tartja, hogy az exodus Ûta.
 1986-ban az Ûv·ros elt–rp¸lt a k–r¸l–tte durv·n Ès szab·lytalanul, minden ir·nyban terjeszkedž ™j negyedek k–z–tt. A franci·k Ès a zsidÛk („a fej¸nk Ès a zseb¸nk”, ahogy az arabok bizonytalan irÛni·val emlegettÈk žket) elmentek, de h·romszor ennyi ember volt itt, t–bbsÈg¸kben vidÈken sz¸letett berberek. A felnžtt lakoss·gnak ™gy 80%-a kevesebb mint 20 Ève Èlt itt, kÈtharmada kevesebb mint 10 Ève. A benÈpesÌtett ter¸let megnÈgyszerezžd–tt. Az olajligetek felÈt eltakart·k az Èp¸letek, a t–bbi kipusztult. Mintha nem ugyanaz a hely lett volna.
 A munkat·rsaimmal ott vÈgzett munka elsž szakaszaiban a hely belsž komplexit·sa l·thatÛlag elÈg jÛl ·tl·thatÛnak tšnt a szok·sok, oszt·lyok Ès intÈzmÈnyek legal·bb valamelyest rendezett egy¸ttesÈn bel¸l. Akkor mÈg lehetsÈges volt a lakoss·got szÈles, t–bbÈ-kevÈsbÈ felismerhetž csoportokra osztani, Ès az Èlet, ha nem is pontosan tervszeršen, de mindenesetre kivehetž vonalak mentÈn folyt. Volt egy mÈly gy–kerekkel rendelkezž elit, egy maroknyi „rÈgi sefrou-i” arab csal·d, akik gyakorlatilag monopoliz·lt·k a t·rsadalmi, gazdas·gi Ès vall·si hatalmat m·r jÛval a protektor·tus elžtt. (A lakoss·g mintegy kÈt sz·zalÈka tartotta ellenžrzÈse alatt az o·zis f–ldjÈnek ™gy 50%-·t, Ès kiterjedt birtokokkal rendelkezett vidÈken is.) Ott volt a kir·lyi hivatalnokok egy kis csoportja, majdnem mindegyik¸ket valahonnan m·shonnan hozt·k be ide meghat·rozott idžre, žk l·tt·k el a korm·nyz·s napi funkciÛit, ami nagyj·bÛl rendelkezÈsek tov·bbÌt·s·ban, engedÈlyek kiad·s·ban, szerzždÈsek ellenjegyzÈsÈben Ès emberek letartÛztat·s·ban ·llt. A viszonylag kissz·m™ bev·ndorolt falusi nÈpessÈg az elhagyott „zsidÛ negyedbe” telepedett be. (Maguk a zsidÛk kik–lt–ztek a falakon kÌv¸lre.) A lakÛnegyedek szerÈnyek voltak, a kereskedelem molekul·ris jellegš, a baz·rok specializ·lÛdtak. A lakoss·g t™lnyomÛ t–bbsÈge, a zsidÛkat is beleÈrtve, anyanyelvekÈnt haszn·lta az arab nyelvet, itt sz¸letett a v·rosban, valamilyen, t–bbnyire ·tl·thatatlan mÛdon a piaci kereskedelemmel foglalkozott. Volt ™gy fÈl tucat mecset, kÈt-h·rom zsinagÛga, egy s·ria-udvar Ès egy katolikus templom. A nagy j–vÈs-menÈs dac·ra a v·ros kiv·lÛan tanulm·nyozhatÛnak l·tszott.
 Šs az is volt, jÛ ideig. Egy kicsi, szil·rd helyi hatalommal rendelkezž hatalmi elit Ès egy mÈg ennÈl is kisebb, katonas·ggal fedezett kollekciÛ pas·kbÛl, sejkekbžl Ès k·dikbÛl, akik k–zvetlen¸l a k–zponti hatalomtÛl f¸ggtek, a politik·t elÈggÈ elemi szintš, „ki-kinek” ¸ggyÈ tettÈk. R–vid idžre a f¸ggetlensÈg elnyerÈse ut·n, ami egy bizonyos szintš gerilla-tevÈkenysÈggel j·rt Sefrou k–rnyÈkÈn, a p·rtagit·ciÛ hull·ma (muzulm·n Ès populista p·rtok agit·ciÛja egyfelžl, marxista Ès populista p·rtokÈ m·sfelžl) sodorta veszÈlybe ezt a sz–vetsÈget, Ès a korm·nyz·snak a helyžrsÈg jellegÈt; de k¸l–n–sen miut·n II. Hassz·n megszil·rdÌtotta pozÌciÛj·t, a status quo gyorsan helyre·llt. A 60-as Èvekben Ès a 70-es Èvek nagy rÈszÈben Sefrou nemcsak hogy ™gy festett, mint egy klasszikus medina marokkÛi stÌlusban, egy elvar·zsolt o·zis az Atlasznak szegezve, „egy kicsinyÌtett Fez”, hanem jÛrÈszt ™gy is viselkedett.
 A strukt™r·khoz k–tždž szakszerš elme sz·m·ra a v·ros t™ls·gosan is mag·tÛl Èrtetždžn oszlott rÈszekre Ès alrÈszekre. Volt benne rezidenci·lis rendszer: egy tucat negyed, mindegyiknek megvolt a neve, kapuja, k–z–s kemencÈje, k–z–s k™tja, k–z–s f¸rdžje Ès k–z–s imah·za; Ès mindegyik¸k sik·toros szomszÈds·gokra tagolÛdott, amelyeknek szintÈn megvolt a neve, feje, Ès valamelyik rÈgi csal·d fennhatÛs·ga alatt ·llt. Megvolt a gazdas·g rendszere: egy kereskedelmi Ès egy kÈzmšves szektor, az Ûv·ros k–zepÈn ·llÛ nagy mecset k–r¸l, majdnem eltakarva azt a szemlÈlž elžl; nagy paraszti hetiv·s·rok elszÛrtan a falakon kÌv¸l; Ès egy mezžgazdas·gi szektor, olajbogyÛ kistermelžk Ès gabonatermesztžk, t–bbnyire rÈszes-aratÛk az o·zisban. A vezetž gazdas·gi ·gazatok, a mezžgazdas·got is beleÈrtve „cÈhekbe” t–m–r¸ltek, a „cÈhek” ÈlÈn „cÈhfžn–k–k” ·lltak, Ès a „cÈhfžn–k–k” f–l–tt pedig egyfajta kereskedelmi bÌrÛs·g. Megvolt a vall·si rendszer: mecsetek, kor·n-iskol·k, sz™fi testvÈrisÈgek, tisztviselžk Ès jogtudÛsok hivatalnoki oszt·lya, a s·ria bÌrÛs·g Ès a holtkÈz vall·si alapÌtv·ny, ezÈ volt a kereskedelmi tulajdon t™lnyomÛ rÈsze Ès a mezžgazdas·gi tulajdon nagy rÈsze is, Ès mindezeknek megvolt a zsidÛ megfelelžje is. Megvolt a rokons·gi rendszer: a szok·sos, patriline·ris, patrilok·lis, patriarch·lis fajta; hat·rozott k¸l–nbsÈgek a nemek k–z–tt, a sz¸lžk megegyezÈsÈn alapulÛ h·zass·gok, hozom·ny, feloszthatÛ –r–ksÈg, gyors v·l·s. Megvolt a politikai rendszer: korm·nyzati hivatalok, egy v·rosi el–lj·rÛs·g, k¸l–nfÈle rendžrsÈgek. A hely nemcsak hogy monogr·fi·ba kÌv·nkozott; mindj·rt fejezetekre is oszlott.

***
1986-ra, a v·ltoz·sok n–vekvž roham·ban ez m·r nem Ìgy volt. Persze a v·ltozatlan, kialakult elrendezettsÈg kezdeti benyom·sa is legfeljebb a kisiskol·sokat tÈveszthette meg - a munk·nk kezdeti szakaszai fžleg abbÛl ·llt, hogy kimutassuk: a negyedek bonyolultabbak, mint amilyennek l·tszanak, a „cÈhek” nem igazi cÈhek, a „cÈhfžn–k–k” nem igazi cÈhfžn–k–k, a „piacbÌrÛ” csak puszta cÌm, ami valÛdi elfoglalts·ggal nem j·r; a rokons·gi rendszer a gyakorlatban elÈggÈ eltÈr attÛl, ahogy elmÈletileg mšk–dnie kellett volna; a nžk megtal·lj·k a mÛdj·t a hat·rok ·tlÈpÈsÈnek Ès a fÈrfiak megker¸lÈsÈnek; a hatalom ·tad·sa Ès ·tvÈtele nem mindig halad a kijel–lt p·ly·kon; Ès nem minden testvÈrisÈg egÈszen az, aminek l·tszik. De a lÈnyeg az, hogy t–bbÈ nem lehetsÈges mÈg a form·kra Ès a koherenci·ra figyelž, legmÛdszeresebb antropolÛgus sz·m·ra sem, hogy mostan·ban egy ilyesfajta t–rtÈnetet adjon elž. A rÈszek csak darabok, az egÈsz csup·n egy –sszehordott halom, az –sszehasonlÌtÛ etnogr·fia nagy kategÛri·i Èletlen, gyenge t·kolm·nynak tšnnek.
 Ha megprÛb·ljuk megÈrteni, hogyan alakult ez Ìgy, az ember –szt–n–sen nem a kritikus t–rtÈnÈst keresi – a sorsd–ntž esemÈnyt nehÈz felismerni –, hanem a sokatmondÛ statisztik·k ut·n ny™l. Rengeteg ilyen kÌn·lkozik: nÈpessÈgn–vekedÈs (200%-os 25 Èv alatt); fokozott „iszl·mosod·s” (a lakoss·g 80%-a volt muzulm·n 1960-ban, 100%-a 1986-ban); „analfabetiz·lÛd·s” (a felnžtt nÈpessÈg egynegyede tudott Ìrni-olvasni 1960-ban, egytizede 1986-ban); „a falak ·tszakad·sa” (az 1912 Ûta t–rtÈnt bev·ndorl·s 90%-a az elm™lt kÈt Èvtizedben ment vÈgbe); a telek·rak robban·sa (1000%-os 1960 Ès 1970 k–z–tt). De tal·n az egymag·ban is legink·bb sokatmondÛ statisztikai adat a v·rosi Ès a falusi nÈpessÈg ar·ny·nak megv·ltoz·s Sefrou k–rzetÈben (ez 2000 nÈgyzetkilomÈternyi ter¸let, ahol a 10 nÈgyzetkilomÈteres Sefrou az egyetlen jelentžsebb mÈretš v·ros): egy a nÈgyhez volt ez az ar·ny 1960-ban, egy az egyhez lett 1986-ra. Az elhagyott falu, t™lurbaniz·lÛd·s, menek¸lÈs a f–ldtžl, agr·rkapitalizmus, a csillogÛ fÈnyek vonzereje; b·rhogy nevezz¸k is, b·rminek tulajdonÌtsuk is, Sefrou elt–megesedÈse eržteljes, k–ny–rtelen, gyors, Ès ha csak valami tÈnyleg nagyon v·ratlan dolog nem t–rtÈnik, megfordÌthatatlan.
 Šs ez nem csup·n a “megsz·llt” helyi lakoss·g sz·m·ra hat bomlasztÛan. A v·ros megosztott· v·lt a rÈgi lakosok, „az igazi sefrou-iak”, ahogy magukat nevezik, akik elÈgedetlenek a jelennel, mert nem olyan, mint rÈgen volt, Ès az ™jabb bev·ndorlÛk, a "kÌv¸l·llÛk" k–z–tt, ahogy mindenki nevezi žket, saj·t magukat is beleÈrtve, akik azÈrt elÈgedetlenek a v·rossal, mert nem olyan, mint a j–vž. A rÈgi lakosok ™gy l·tj·k, hogy a v·rosuk hatalmas, ormÛtlan faluv· v·lik, a vil·guk pedig ostrom alatt ·ll. A bev·ndorlÛk pedig udvari elžjogok l–vÈsz·rokkal k–r¸lvett, bevehetetlen h·lÛzat·nak l·tj·k, amely k–z–ny–s az ž Èrdekeik ir·nt, Ès ellensÈges m·r a puszta jelenlÈt¸kkel szemben is. Hatalmi harc, oszt·lyh·bor™ ez, Ès tal·n mind k–z¸l a legkonokabb, kult™r·k –sszecsap·sa is: a v·rosias t·rsadalom megprÛb·lja tartani mag·t, a falusi sokas·g megprÛb·l bet–rni.
 Ennek az eredmÈnye a megfigyelž (de nem csak Ès nem elsžsorban a megfigyelž) sz·m·ra: a megtervezettsÈget Ès ·ttekinthetžsÈget ™jra meg ™jra elfedi a jelenlegi –sszevisszas·g. A rÈgi v·rost mint lepusztult Ès mozdulatlan –bl–t veszi k–r¸l egyre szorosabban a burj·nzÛ v·ros, a baz·rok diff™zak lettek Ès k–zÈppont nÈlk¸liek, a politikai elit kevÈsbÈ kompakt Ès ugyanakkor kevÈsbÈ ir·nyÌtott is, a vall·s vesztett elhivatotts·g·bÛl  Ès energiatartalÈkaibÛl, a nžk dolgozni j·rnak. Az embernek az az ÈrzÈse, hogy folyton rendezett kÈpeket illeszt –ssze, amelyek azonban abban a pillanatban szÈtesnek, amint t–bbÈ-kevÈsbÈ –sszerakta žket; hogy a fesz¸ltsÈg a t·volrÛl sem kiveszett urb·nus tradÌciÛ (amely valamelyest ™jj·Èledžben van, miÛta az –r–k–sei –ssze·lltak a vÈdelmÈre) Ès az ™j v·rosi Èlet k–z–tt, amely t™lmegy e hagyom·ny kategÛri·in – s ez az ÈrzÈs mindent ·that, krÛnikus Ès nem egyk–nnyen megoldhatÛ; Ès hogy b·rmi t–rtÈnjÈk is, t–bbÈ nem lehet m·r l·tni azt az Èlesen rajzolt kil·t·st a Fez felžli ™t emelkedžjÈržl, sem azokat a fejezetcÌmeket a 60-as Èvekbžl, Ès ez·ltal az ember maga is a v·ltozÛk k–zÈ tartozik, mik–zben megfigyeli, elemzi, bÌr·lja žket vagy krÛnik·t Ìr rÛluk. Az etnogr·fiai ismeretek szitu·ciÛf¸ggž tÈnyezžitžl, azoktÛl a gondolatoktÛl Ès t–rtÈnÈsektžl, amelyekbe bele¸tj¸k az orrunkat, t–bbÈ nem menek¸lhet¸nk el, ahogy nem menek¸lhet¸nk el az idžbeli megk–t–ttsÈgektžl sem, Ès az elžbbiek esetÈben tal·n mÈg rosszabb, ha ™gy tesz¸nk, mintha ezt megtehetnÈnk.

***
Ilyenek, ilyenek h·t a tÈnyek. Legal·bbis szerintem. A felt·madÛ kÈtsÈgeknek, ak·r bennem, ak·r a hallgatÛs·gomban t·madnak fel, csak nagyon rÈszlegesen van k–z¸k ahhoz az empirikus b·zishoz, amelyen ezek a besz·molÛk vagy m·s hasonlÛk nyugszanak. Mivel az antropolÛgiai „bizonyÌt·s” k·nonjai olyanok, amilyenek (vagyis szigor™bb v·llalkoz·sok, mint a mechanika vagy a fiziolÛgia ut·nzatai), valÛj·ban Ìgy t–bbnyire Ìgy fogalmazz·k meg az ilyen kÈtsÈgeket, Ès - annyira, amennyire lehetsÈges - a legt–bb esetben Ìgy is csendesÌtik le. A l·bjegyzetek segÌtenek, a szÛ szerinti sz–vegek mÈg ink·bb, a rÈszletek lenyšg–znek, a sz·mok t¸nd–k–lnek. De az antropolÛgi·ban valahogy mindenkÈppen al·rendelt szerep¸k marad: sz¸ksÈgesek persze, de nem elÈgsÈgesek, nem fejezik ki a dolog lÈnyegÈt. A problÈma – a helyt·llÛs·g, bizonyoss·g, objektivit·s, igazs·g – m·sutt rejlik, ahov· az agyaf™rt mÛdszereknek nincs bej·r·suk.
 MÈghozz· rÈszben annak a megÈrtÈsÈben, hogy ezek a nagy eszmÈk egy·ltal·n mit is jelentenek. (Minek kellene az „objektivit·ssal” elejÈt venni? A szenvedÈlynek, a relativit·snak az intucionizmusnak, az elžÌtÈletnek? Mit rejt mag·ban a „helyt·llÛs·g”: prezicit·st, hšsÈget, meggyžzžsÈget, autenticit·st?) De, Ès ez mÈg d–ntžbb, a dolog a diskurzus mšk–dÈsÈn is m™lik, amelynek a korrig·l·s·ra t–rekszik. Tudniillik hogy is van az h·t, hogy a vÈletlenszeršen megpillantott t–rtÈnÈsekbžl, olyan esemÈnyekbžl, amelyeknek fÈlig-meddig tan™i voltunk, megform·lt, megÌrt, elbeszÈlt tÈnyekhez jutunk, aminthogy sokszor ide jutunk? L·thatÛan fžkÈnt –sszefoglalÛ alakzatok rÈvÈn, amelyeket valahogy ™tk–zben szed¸nk –ssze; kimunk·lt kÈpzetekkel arrÛl, hogyan f¸ggnek –ssze egym·ssal a dolgok. Miut·n elhat·roztam, mert ez elhat·roz·s kÈrdÈse, hogy ParÈt ™gy ·llÌtom be, mint politikai k¸zdžteret, Sefrout pedig ™gy, mint mor·lis t·jat, a besz·molÛm ·ltal lefestett vil·g m·r ÈszrevÈtlen¸l ennek megfelelžen ·ll –ssze. B·rmilyen legyen is a valÛs·g, t™l azon, hogy lÈtezž, olyannak ÈrzÈkelj¸k (polariz·lt k¸l–nbsÈg, megkoreograf·lt brutalit·s, megsz·llott elfoglalts·g; modellezett form·k, migr·ns ny¸zsgÈs, t·rsadalmi zšrzavar), amilyennek a diskurzusunk lefesti.
 A kÈrdÈs m·r csak az, hogy mibžl adÛdik az, hogy hogyan beszÈl¸nk rÛla? A bevett v·lasz erre persze az, hogy abbÛl ered, amit nyitott szemmel, Èrdekeinket fÈlretÈve, mÛdszereinket bevetve ott tal·lunk magunk elžtt. Minden az, ami, Ès nem valami m·s; a k¸zdžterek k¸zdžterek, a t·jkÈpek t·jkÈpek. A koncepciÛk – vÈlekedÈsek, nÈzetek, verziÛk, ÌtÈletek – lehetnek kital·ciÛk, m·soktÛl valÛ k–lcs–nzÈsek, elmÈletekbžl valÛ levezetÈsek; mÈg az is lehet, hogy ·lmunkban mer¸ltek fel, vagy versekbžl vett¸k žket. De csakis a dolgok valÛdi ·ll·sa hitelesÌti a haszn·latukat. A feladat lÈnyege az, hogy ™gy mondjuk el, ahogy van.
 H·t persze; semmikÈppen sem akarn·m vÈdelmembe venni ennek az ellenkezžjÈt. Hogy azonban a dolgok ilyetÈn szemlÈlete (mely szerint a fogalmakat a fej¸nkben rakjuk –ssze, a dolgok a vil·gban lÈteznek, Ès ez utÛbbiak igazÌtj·k mÈretre az elžbbieket) sokat segÌtene annak megÈrtÈsÈben, hogyan keletkezik a tud·s egy antropolÛgiai mšben, eržsen kÈtsÈges. Azt kÈrdezni, hogy Pare tÈnyleg egym·st k–vetž csat·roz·sok szÌnhelye, vagy Sefrou tÈnyleg a felbomlÛ form·k vil·ga-e, kicsiben olyan, mintha azt kÈrdeznÈnk, vajon a nap tÈnyleg egy nagy robban·s-e vagy hogy az agy tÈnyleg egy komputer-e. A lÈnyeg az, hogy valÛj·ban mit mondunk, amikor ezt ·llÌtjuk? Mire jutunk ezzel? M·s alakzatok is lehetsÈgesek – a nap egy kemence, Sefrou egy zsibv·s·r, Pare egy t·nc, az agy egy izom. Mi szÛl az enyÈm mellett?
 Ami mellett¸k szÛl, vagy ellen¸k, amennyiben gyenge konstrukciÛk, az az, hogy milyen tov·bbi alakzatok kÈpezhetžk belžl¸k: milyen terjedelmesebb besz·molÛkhoz vezethetnek el, amelyek m·s tÈm·krÛl szÛlÛ egyÈb besz·molÛkkal Èrintkezve kiszÈlesÌtik a lehetsÈges k–vetkeztetÈsek k–rÈt, Ès elmÈlyÌtik ezek tartalm·t. Mindig sz·mÌthatunk arra, hogy t–rtÈnik mÈg valami, egy m·sik vÈletlenszeršen megpillantott t–rtÈnÈs, egy m·sik esemÈny, amelynek fÈlig-meddig tan™i vagyunk. Arra viszont nem sz·mÌthatunk, hogy lesz Èrdemi mondanivalÛnk rÛla, ha megt–rtÈnik. Nem fenyeget az a veszÈly, hogy kifogyunk a valÛs·gbÛl; annak a veszÈlye viszont igen, hogy kifogyunk a jelekbžl, vagy legal·bbis hogy a rÈgiek a nyakunkon maradnak. A tudat tÈnyek ut·nis·ga, ex post volta, az Èletet k–vetž termÈszete – hogy elžbb van az esemÈny, azt·n a megfogalmaz·s – ™gy jelentkezik az antropolÛgi·ban, mint arra ir·nyulÛ folytonos eržfeszÌtÈs, hogy kigondoljunk olyan diskurzusrendszereket, amelyek t–bbÈ-kevÈsbÈ lÈpÈst tartanak azzal, ami, tal·n tÈnyleg, t–rtÈnik.
 Diskurzusrendszereket, reprezent·ciÛs strukt™r·kat kiÈpÌteni, amelyeken bel¸l az, ami tal·n tÈnyleg t–rtÈnik, ·llÌt·skÈnt Ès ÈrvkÈnt r–gzÌthetž, bizonyÌtÈkokkal ruh·zhatÛ fel - erre t–rekszenek az olyan antropolÛgusok, akik azt ·llÌtj·k - mert a legt–bben tov·bbra is ezt ·llÌtj·k -, hogy ™gy beszÈlik el a dolgokat, ahogy azok tÈnylegesen vannak. A kÈtelyek Ès az ellenvetÈsek is csakis az ilyen rendszerek, strukt™r·k, jelek konfigur·ciÛi, beszÈdmÛdok ellen fogalmazhatÛk meg, nem pedig a valÛs·g megnyilv·nul·sai ellen, arrÛl ugyanis csak a l·tnokoknak van tudom·sa. A kÈt v·rosrÛl szÛlÛ mesÈm nemcsak a k¸l–nbsÈg meg·llapÌt·s·ra szolg·l, hanem annak Èrtelmezž felhaszn·l·s·ra is. Ott kezdve, ahol el kellett kezdenem, helyi eseteknÈl, most, hogy kiker¸ltem k–zvetlen nyom·suk alÛl, egy olyasfajta beszÈdmÛdot akarok kialakÌtani a dolgokrÛl, amely t™llÈp az ilyen esetlegessÈgeken, Ès magukban foglalja ezeket is, majd visszakanyarodik hozz·juk, hogy kidolgozzam a szignifik·ns kontraszt egy olyan nyelvÈt, amely, mint kor·bban mondtam, kihozhat valami Èrtelmeset abbÛl a kavargÛ –rvÈnybžl Ès a konfluxiÛkbÛl, amelyek k–zepette Èveken ·t olyan esetlen¸l botladoztam.
 Egy etnogr·fus sz·m·ra minden olyan, mintha egyik dolog vezetne egy m·sikhoz, az a harmadikhoz, Ès az valami nem is tudom, mihez. ParÈn Ès Sefroun kÌv¸l, k–r¸l–tt¸k, m–g–tt¸k, elžtt¸k ·llva, f–lÈj¸k emelkedve – minek is nevezzem? gyakorlatnak? tud·snak? episztÈmÈknek? t·rsadalmi kÈpzždmÈnyeknek? valÛs·goknak? – hatalmas sk·l·ja sorakozik, amelyek hozz·juk kapcsolÛdnak, Ès amelyeknek helyet kell tal·lniuk minden olyan v·llalkoz·sban, amely a vel¸k valÛ bÌbelždÈsbžl valamivel t–bbet szeretne kinyerni, mint puszta inform·ciÛkat. B·rmilyen nehÈz legyen is belekezdeni egy ilyesfajta diskurzusba, abbahagyni mÈg nehezebb.
 Az ember ad hoc Ès ad interim dolgozik, ezerÈves t–rtÈneteket t·rsÌt h·rom hetes mÈsz·rl·sokhoz, nemzetk–zi konfliktusokat helyhatÛs·gi –kolÛgi·val. A rizs- vagy olajbogyÛ-termelÈst, az etnicit·s vagy vall·s politik·j·t, a nyelv vagy a h·bor™ mšk–dÈsÈt kell valamelyest egybe–tv–zni egy vÈgsž konstrukciÛba. Valamint a f–ldrajzot, kereskedelmet, mšvÈszetet Ès technik·t. Az eredmÈny nem lehet kielÈgÌtž, elker¸lhetetlen¸l nehÈzkes, ingatag Ès rosszul megform·lt: nagyszab·s™ szerkezet. Az antropolÛgus, legal·bbis amelyik szeretnÈ komplexebbÈ tenni a konstrukciÛit, nem egym·sra reduk·lni žket, m·ni·kus buher·lÛ, aki enged elmÈje j·tÈkainak is, mint Richard Wilbur Tom Swiftje, aki, ha szÈp az idž, lÈghajÛt rak –ssze kint az udvaron.

KAR¡DI ŠVA FORDÕT¡SA

 


 

online source: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre45/geertz.htm

 


Using this text is also subject to the general HyperGeertz-Copyright-regulations based on Austrian copyright-law (2001), which - in short - allow a personal, nonprofit & educational (all must apply) use of material stored in data bases, including a restricted redistribution of such material, if this is also for nonprofit purposes and restricted to a specific scientific community (both must apply), and if full and accurate attribution to the author, original source and date of publication, web location(s) or originating list(s) is given ("fair-use-restriction"). Any other use transgressing this restriction is subject to a direct agreement between a subsequent user and the holder of the original copyright(s) as indicated by the source(s). HyperGeertz@WorldCatalogue cannot be held responsible for any neglection of these regulations and will impose such a responsibility on any unlawful user.

Each copy of any part of a  transmission of a HyperGeertz-Text must therefore contain this same copyright notice as it appears on the screen or printed page of such transmission, including any specific copyright notice as indicated above by the original copyright holder and/ or the previous online source(s).